A Nemzeti Hergelés Kormánya

• Stemler Miklós

2012.01.11., 11:16 2012.01.11., 11:15 16392 50

Az emberek hergelése tehát még abban az esetben is igen egészségtelen tevékenység, ha lehetőség szerint mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne nagyon alkothassanak véleményt, mert előbb-utóbb mindenképpen megteszik, még akkor is, ha annak semmi köze a demokratikus véleménynyilvánításhoz.

Azt az Orbán kormány legmegveszekedettebb ellenségei sem állíthatják, hogy a lassan feléhez közelítő kormányzati ciklus ne lett volna sikerekkel teli. Bő másfél év alatt sikerült elérni, hogy az IMF, amelyet 2008-ban szégyenszemre a nyakunkra hozott a Gyurcsány-kormány, már tárgyalni sem nagyon hajlandó velünk, így végre megszabadulhatunk a multinacionális karvalytőkétől.

Emellett a legfontosabb mutatószámok frontján is jelentős áttörést értünk el. Nemzetgazdasági Minisztériumunk emberfeletti teljesítménye eredményeképpen 10 százalékkal sikerült túlszárnyalni az éves hiánycélt, és egész Európa csodájára jár a 27 százalékos Áfának és a 443 forintos gázolajnak – mondani sem kell, hogy az utóbbi két szám a törvény által védett hungarikumok közé tartozik. Az euró árfolyam kapcsán egyelőre sajnos csak részsikereket értünk el; bár egy időre sikerült az árfolyamot 324 forint közelébe emelnünk, azóta visszaestünk. Minden bizodalmunk megvan azonban abban, hogy a kormány áldozatos munkája révén a 330-as álomhatárt is meghódítjuk a közeljövőben.

Nem túlzás kijelenteni azt sem, hogy országimázsunk utoljára 2006 őszén volt ennyire jó. A világ legnagyobb és legbefolyásosabb médiumai foglalkoznak nagy terjedelemben teljesen ingyen Magyarországgal, tízmilliárdokat spórolva meg a magyar adófizetőknek, egy fülkeforradalmi újításnak köszönhetően pedig nemsokára magyar fiatalok ezrei vihetik el országunk jóhírét Európa szerte, mivel jobban megéri nekik mondjuk Ausztriában, vagy Finnországban továbbtanulniuk, mint itthon.

Mi sem mutatja jobban a Nemzeti Ügyek Kormányának áldozatos és eredményes tevékenységét, hogy utoljára Gyurcsány Ferenc alatt éreztük ennyire rosszul magunkat, pedig ha valamihez, akkor ehhez értünk. A rossz kormányzás terén tehát elértük és meghaladtuk az egy gyurcsány-egységet, de az eredményes hergeléskormányzásnak van egy másik fontos ismérve, ez pedig a választópolgárok hergelése.

Miután 2006 nyarán-őszén kiderült, hogy az MSZP annak köszönhette a leginkább valószínűleg őket meglepő választási győzelmet, hogy magasról tettek a költségvetési hiányra és az államadósságra, ehelyett pedig inkább rohadt drágán autópályákat építettek, és minden fedezet nélkül adót csökkentettek (ők legalább a választás előtt tették ezt, nem pedig utána), pár naiv lélekben felmerült, hogy ezután a szocialisták esetleg némileg visszafogják magukat, és kevésbé látványosan kreatívkodnak az adófizetők pénzével.

Ezek a jótét lelkek sem a szocialisták eredendő jóságára apelláltak, hanem a minimális józan észre és túlélési ösztönre, amely alapján miután a választópolgárok nagy része az MSZP tevékenysége miatt él rosszabbul, a párt politikusai legalább kicsit meghúzzák magukat: kevesebb lesz a politikusi privilégium, és úgy rettegnek majd a korrupciós botrányoktól, mint az ördög a tömjénfüsttől.

Természetesen hamar kiderült, hogy a lehető legnagyobb butaság bármiféle józanságot feltételezni a hatalom birtokosairól, akik a ciklus végére annyira megunták a kormányzást és úgy általában a politikusi karriert, hogy 2009 nyarán egy belharc megkoronázásaként sikeresen kirobbantották az elmúlt 22 év egyik legnagyobb korrupciós botrányát, a BKV ügyet, ami attól is megóvta őket, hogy  nagyon kampányolniuk kelljen, elvégre semmi értelme sem lett volna.

A bűnrossz kormányzás és választópolgár hergelés meghozta az eredményét, az MSZP-t 2010 tavaszán kiűzték a hatalomból, jó eséllyel véglegesen. Szerencsére ezután sem maradtunk hergelés nélkül, sőt: a Fidesz teljesítménye ezen a téren igazán lenyűgöző, újabb hungarikum. Az egyéni érdekek sosem jelentek még meg ennyire nyíltan a törvényalkotásban, ahogy azt a különböző lexek végeláthatatlan sora bizonyítja; a Fidesz káderek lassan egy új emberfaj képviselőinek tűnnek, akikkel szemben természetesen a törvény is más bánásmódot ír elő. Eközben a baráti cégek sosem látott virágkora jött el: a NER sikerét mutatja, hogy mindent meg lehet mostanság kapni kellő nemzeti elkötelezettséggel, legyen az porcelángyár, rádiófrekvencia, avagy földgázvezeték-védelem.

Az egy puch-egységnyi mértékben hergelő szocialistákat ezen a ponton meg kell követnünk, még beléjük is több túlélési ösztön szorult, mint a Fidesz jeles képviselőibe, akik valamilyen súlyos mentális zavar miatt a mai napig úgy vélik, hogy a 2010-es 53 százalékot a saját teljesítményüknek köszönhetik, nem pedig az abban az időben tetőző MSZP utálatnak. A valóság ezzel szemben az, hogy a választók utálni mindig is jobban tudtak, mint szeretni, és végső soron teljesen mindegy, hogy ennek tárgya Gyurcsány Ferenc, vagy Orbán Viktor; mind a kettő óriási tehetséggel rendelkezik az utálhatóság terén.

A Fidesz ráadásul igen kitartó is. Bár páran talán azt hitték volna, hogy most, amikor a nyomor újra általános léttapasztalattá válik, és az emberek már a bankbetétjüket is féltik a kormányzati ámokfutástól, némileg leáll a hergelés, csalatkozniuk kellett: a nagy év végi hajrában csak futotta egy újabb személyre szabott törvényre – amit ráadásul el is rontottak, és Magyarország egyik legjobban eladósodott városában is jutott még néhány millió forint egy baráti cég részére.

Saját szempontjából a Fidesz persze nagyon is okos: a párt az elmúlt másfél évben alternatív valóságot kreált a közmédia segítségével – pechjükre ez az alternatív valóság nem túl népszerű –, és az új választási törvény révén jelen állás szerint egy narancssárgára festett lovat is megválasztanának a kedves választók. Hasonlókat emlegettek Pécs kapcsán is 2006 környékén, amikor elég volt az embernek piros festékben megmártóznia a győzelem érdekében, 2009-ben mégis kétharmaddal végezték ki az MSZP állítólag legnépszerűbb politikusát.

Az emberek hergelése tehát még abban az esetben is igen egészségtelen tevékenység, ha lehetőség szerint mindent megteszünk annak érdekében, hogy ne nagyon alkothassanak véleményt, mert előbb-utóbb mindenképpen megteszik, még akkor is, ha annak semmi köze a demokratikus véleménynyilvánításhoz.

• bukás,
• Stemler Miklós,
• Nemzeti Ügyek Kormánya