Figyelve a híreket és főleg azt, ahogyan Orbánék „dobálóznak” a milliárdokkal (sőt sok ezermilliárdokkal), miközben az embernek néha már az autó megtankolása, vagy a gázszámla kinyögése is gondot okoz, bizony felmegy a pumpa. És nem csak azért, mert most épp kiderült, hogy Viktorunk 3000 milliárdnyi hitelt vett fel az oroszoktól a mi kontónkra (leszarva, hogy megkérdezzen bennünket az egészről), hanem azért is, mert eközben éppen ők harsogják a legjobban, hogy mennyire a nemzet érdekében cselekszenek. Ellentétben persze a másik oldallal (mely nemhogy nem tekinthető nemzetinek, de egyenesen hazaáruló is). Szóval épp ők tartják az ország legfőbb eladósítójának a baloldalt, miközben boldogult emlékű Batthyány Lajosunk óta nem volt olyan herdáló kormánya kis hazánknak, mint a mostani Orbán-kabinet. (Pedig ha jól számolom 1848 óta már a 66. kormánynál tartunk.)

Ha végigtekintünk remekművű kormányzati ciklusukon és csak a legnagyobb „dobásaikat” nézzük, akkor persze első helyen a 3000 milliárdos magánnyugdíj vagyon lehúzását emelhetjük ki, mely szőrén szálán tűnt el a kezeik között. Aztán ott van a Közgép és más Fidesz-közeli cégeknek juttatott 400 milliárd, ami valahogy senkinek nem hiányzik. (Pedig az is a mi pénzünk volt, hogy a fene enné meg.) Mindezek után jön (nagyságrendileg) az E.On üzletág 300 milliárdos megvételére elszórt lóvé, melyről még senki nem tudta épkézláb módon elmagyarázni, hogy mi a jóistenért volt rá szükség?!!  De biztosan nagyon kellett. Folytatva a sort, az a 260 milliárd következik, melyet Viktorunk stadionokra és focicsapatokra tapsolt el, merthogy kedves vezetőnk szereti a focit. Szuper. Azért nyomorognak milliók, mert a nagyfőnök szép stadionokban akarja látni kedvenceit. Ez is csak nálunk lehetséges. Erős a gyanúm, hogy ezen a ponton a legtöbb európai demokrácia már rég elzavarta volna a büdös francba. De nálunk maradhatott, sőt folytatta a költekezéseket. Jött a Kossuth tér horthysta átalakítása, mely cirka 40 milliárdba került nekünk, és bizonyára élet-halál kérdés volt. Ez eddig kereken 4000 milliárd forint. Ehhez kell hozzáadni azt a 2600 milliárdot még, melyet szintén tőlünk zsebeltek be (2010 és 2013 közt), különféle megszorítások címén, például a nagyjából 40 új adó bevezetésével. Ezzel együtt már 6600 milliárd forint elherdálásánál tartunk. Szép summa, főleg a nagy semmiért. Mert kérdem én: mivel lettünk előrébb mindezekkel? Semmivel. Munkahelyek nem születtek, működő tőkét nem hoztak az országba, életszínvonalat nem emeltek.

De persze ne ragadjunk le itt, mert Orbánék még ezer más szép és hasznos dologra költöttek: például nemzeti konzultációkra (azok is mennyire kellettek), a TEK felturbózására, a parlamenti őrségre, kormánycégek sikerdíjaira, végkielégítésekre, Vitézy Dávidka prémiumaira és sorolhatnánk. Aztán jött 2014 januárja, és Orbán feltette művére a koronát: 3000, de lehet, hogy 6000 milliárdos hitelt vett fel a számunkra Putyintól! Remek! Megkérdezni persze senkit nem kérdezett meg a dologról, csak felvette. Stikában. Itt tartunk! (Már összeadni is nehéz bőven 10 ezer milliárd felett.) Bosszantó, dühítő sőt elkeserítő ez az egész, mert kétszeresen lettünk becsapva. Egyszer, amikor értelmetlenül elszórták adó milliárdjainkat, másodszor pedig amikor a szemünkbe mosolyogva azt mondták: a nemzet érdekében cselekedtek. De nem ez a helyzet! Ők kizárólag a saját maguk érdekében cselekedtek. Aztán a pofátlanságot az egekig tetézve most még azzal jönnek, hogy a másik politikai oldal adósította el a hazát! Meg hogy válaszuk meg őket újra, mert még nem fejezték be művük beteljesítését! Erre azt mondom: ha tényleg újraválasztjuk őket, meg is érdemeljük