Magyar képeslap a náci tömeggyilkossal és a keresztény-nemzeti Horthy Miklóssal. Középen Horthy neje. Nem ellenséges csapatok vonultak be 1944. március 19-én, hanem szövetségesek.

Budapest – Egyre nagyobb hullámokat ver a német bevonulás évfordulójára tervezett Szabadság téri emlékmű. Ungváry Krisztián történész a Népszavában emlékeztet arra, hogy a Horthy-vezette Magyarország a németek szövetségese volt, és mint szövetségesükhöz vonultak be, nem mint ellenséges országot szállták meg Magyarországot.

A német bevonulás nem volt klasszikus értelemben vett megszállás, miután a magyar kormányzóval való megegyezés keretében történt. A szövetséges Magyarország lelkesen támogatta és harcolt a hitleri Németország oldalán, majd erős jelleméről tanúságot téve, megpróbált az ellenséggel kiegyezni a németek háta mögött, amikor a németek vesztésre álltak. Horthy beleegyezett a németek bevonulásába azzal, hogy lemondott az ellenállásról és a helyén maradt. Ezzel mindent törvényesített. Hozzájárult a Kállay-kormány menesztésébe. Vállalta, hogy a németek kérésére a magyarországi zsidóságot összegyűjti és átadja a németeknek. Ezt a vidéki zsidósággal meg is tette.

Ungváry Krisztián történész ezzel kapcsolatban a Népszavának elmondta:  Magyarország a náci Németország szövetségese volt, a parlament a megszállás után is ülésezett, az új Sztójay-kormány pedig javarészt a korábbi, Kállay Miklós vezette kabinet tagjaiból állt. A Horthy-rendszert felélesztő Orbán-kormány tervezett emlékműve ugyan azt a célt szolgálja, hogy az 1944-es év úgy jelenjen meg a köztudatban, mintha kényszerpályára került volna az ország a német megszállással, és onnantól mindenről a nácik tehetnek. Ungváry Krisztián szerint ez nonszensz.

A németek azért vonultak be, hogy Magyarország teljesítse az ígéreteit, hajtsa végre vállalt szövetségesi feladatait. Biztosítani akarták, hogy a háború kedvezőtlen fordulatai miatt egyik fontos szövetségesük nem szúrja hátba őket. Horthynak csak azon az úton kellett végigmennie, amelyen ő magától elindult, azokat az ígéreteit kellett teljesítenie, amelyeket korábban magától tett. A német bevonulás után az önrendelkezés megmaradt, Horthy nem mondott le, legitimálta a magyar kormányt, ő nevezett ki mindenkit, az államapparátus a magyar kormány utasításait hajtotta végre. A németek arról gondoskodtak, hogy a szövetséges tartsa be az ígéreteit és a németekkel kötött szerződéseit. A magyar kormány ezt minden erőszak nélkül megtette. A német bevonulás a magyar politikai vezetés egyetértésévelé történt, Hitlerrel való megegyezés kísérte, miután semmiféle ellenállás nem történt.

A németek nem ellenségként érkeztek az országba, hanem szövetségesként. A magyar értékelés sajátos, amikor azt tekintik az önrendelkezés megszűnésének, hogy szövetségesüket nem szúrhatták hátba, amikor fordult a hadiszerencse, és nem tagadhatták meg a szerződésekben vállalt kötelezettségeiket és ígéreteiket. Erdélybe és a Vajdaságba bevonulni jó volt, amikor az árat ki kellett volna fizetni, az már nem tetszett. De a nácikkal szövetséges magyar “keresztény” vezetés ezután sem fordult szembe a nácikkal, hanem teljesítette önként minden kérésüket. Ha a nácik megszállók lettek volna, akkor a magyar vezetés lemond, vagy ellenáll. De nem ez történt.

A Népszava emlékeztet arra: azt pedig, hogy a megszállással összefüggésben ellenállásról nem beszélhetünk, Ungváry szerint az az anekdota is bizonyítja, miszerint annak idején megkérdezték a hadműveletet vezető német tábornokot, hogy mennyi idő kell Magyarország megszállásához, mire azt mondta, 24 óra, de ha ellenállásba ütköznének, elég lesz 12 óra is, mivel ez esetben elmaradnak az üdvözlő beszédek. A német csapatokat a legtöbb helyen virágesővel fogadta a magyarországi német kisebbség, amely minden más kisebbséggel szemben különleges előjogokat élvezett a Horthy-rendszerben.

Orbán botrányos kijelentése, amelyet Angela Merkel egy megjegyzésére tett, miszerint “a németek küldtek már lovasságot Magyarországra, tankok formájában jöttek, ne küldjenek, az a kérésünk. Nem volt jó ötlet, nem vált be”, jól tükrözi a hazug hivatalos magyar történelemszemléletet. Orbán megfeledkezik arról, hogy szellemi elődje, Horthy Miklós mélyen hajlongott Adolf Hitler előtt, a “keresztény-nemzeti” Magyarország a náci Németország szövetségese és utolsó csatlósa volt, a német nácik oldalán megtámadta a Szovejetuniót, és a német náciknak összegyűjtötte és önként átadta a vidéki magyar zsidóságot. Horthy Magyarországa nácibarát fasiszta állam volt, ugyanolyan hazug demokratikus díszletekkel, mint Orbán fasiszta Magyarországa.