Vágréti László  Nol blog

Tegnap, 10:40

Mottó: "És jön egy fiú 1989-ben... mond egy átkozottul jó beszédet..." hazugsága

Haladjunk tovább az elemzéssel, s csak nyugodtan, sorjában! Az alábbi szakasz következik az "átkozottul jó beszéd"-ből: "Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől ´56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni."

Ez nem voluntarizmus. Ez infantilizmus. A voluntarista nem szimpla hívő, nem primitív szájtépő, a voluntarista nem pusztán uszít. 

Orbán szerint ahhoz, hogy a lakosság véget vethessen a "kommunista diktatúrának", a szovjet "katonai elnyomásnak", hogy megkezdődjék az "orosz csapatoknak", a világ legnagyobb szárazföldi hadseregének "haladéktalan kivonása", csupán "hitre", "eltökéltségre" és "elég merszre" van szükség.

Mindenesetre stílszerű a szöveg, tudniillik 1956-ban is a gyáva idióták miatt haltak meg nők, gyerekek százai, ezrei a budapesti utcákon. Az "uszító vén marhák" a "srácokat" a tankok elé hergelték, miközben ők ügyesen lepattantak, amikor már valóban támadt az ellenség. 

A tisztesség kedvéért rögzítem: Földes nem ötvenhatról, nem nyolcvankilencről írja (énekli), ám ez engem speciel nem érdekel:

Jöttek bősz kurvák, pártok, faszentek,

Filmesek, költők és egyéb lánglelkek,

Újságok, rádiók a nyomunkban jártak,

A pénz helyett meg ott volt az önimádat.

Vén marhák, mit akartok még?

Vén marhák, sohasem elég?

Vén marhának lenni nem életkor kérdése. Az 1989-es Orbánnál siralmasabb trotli nincs. Csak a beszéde "átkozottul jó beszéd". Nem voluntarista természetesen, ugyanis a voluntarizmusnak van valóságmozzanata, sőt filozófiája is van. A legenda szerint Lenin ezt mondotta: ami nem megy, ne erőltessük , mire Sztálin így reflektált: de azért gyakorolni lehet. Na most, Orbán Viktor "átkozottul jó beszéde" vagy egy szokvány hülyegyerek, vagy egy velejéig rohadt "vén marha" agyából büdösödött elő. 

Hogy miért?

Mert Orbán nyilvánvalóan tudta, a hatalom vele szemben, "bár fegyverei súlyánál fogva megtehetné, nem lép fel a Pol Potéhoz, Jaruzelskiéhez, Li Pengéhez vagy Rákosiékhoz hasonló módszerekkel", azt viszont már nem tudhatta, hogy azokat az embereket, akik buzdító szavai nyomán (esetleg) valóban begőzölnek, nem fogja lekaszálni a Forradalmi Készenléti Rendőri Ezred vagy a Munkásőrség valamely pánikba esett alakulata. Mégis "merészségre" uszított a szarházi: "ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát".Mert nem győzöm hangsúlyozni: Orbán lázít, "merszről", "hitről", "eltökéltségről", "56-os eszmeiségről" ordibál az utcán, másokat bujtogat, miközben ő maga a Hazafias Népfront s az MSZMP "reformköreinek" védernyője alatt tollászkodik, helyezkedik, smúzol a KISZ KB nyálnyúlós vezetőivel, taktikázgat, ügyeskedik, dörgölődzik a belügyminiszter vejének "reformkommunista" sertéjéhez. 

Soha nem voltam karrierista, noha ellensége sem vagyok a jámbor karrieristának. Sőt még a Höfgen-jelenséget is megértem; Klaus Mann írja a Mephistóban: "Körülbelül 12 éves lehettem, amikor felvettek a gimnázium fiú kórusába és ennek borzasztóan örültem. Azt képzeltem, hogy sokkal szebb hangom van, mint a többi gyereknek. Valami esküvő alkalmával aztán a mi kórusunknak kellett a szertartáson énekelni és én elhatároztam hogy most kifogok tenni magamért. Iszonyatosan nagyra voltam az én szopránommal - és amikor a kórus rákezdett az az ötletem támadt hogy egy oktávval följebb megyek mint a többiek. És ahogy állok ott, fújom teli tüdővel büszkén, a kórusvezető észre vesz, rám néz hosszasan, inkább utálkozva mint fenyegetve, aztán odaszól: Maradj csendben. Csak ennyit, érted? És egészen halkan, közönyösen: Maradj csendben. Mi közben úgy hittem olyan vagyok mint egy zengő angyal."

Orbán is angyalian fújta, teli tüdővel, a saját tüdejével, miközben a csalánt is büszkén verdeste. Azt persze mások farkával. És senki nem szólt rá: maradj csendben! Sőt ellenkezőleg, Orbánt  ma is zengő angyalnak tartják.

Mondom, a karrierizmussal (mint olyannal) nincs bajom, vagyis az a bicskanyitogató, amikor a fostos kis törtető mások egzisztenciáját (testi épségét, életét) kockáztatja privát igyekvései során.

Orbán intellektuálisan is, morálisan is hitvány. Noha a beszéde "átkozottul jó", vagy ahogyan Tarski blogger írja , szóval, Tarski szerint Orbán 1989-es "beszéde tekinthető a morális fejlődésének csúcsaként".

Persze. Gazos lapály-csúcsaként, 

Orbán "fejlődésének" nincs interferenciája, se csúcsa, se mélypontja.

Orbán szerint, "ha nem tévesztjük szem elől ´56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről".

1956. október 23-án ("56 eszméi"-nek jegyében) "olyan kormány" alakult, "amely azonnali tárgyalásokat kezdett az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről", s amely tárgyalások - paradoxmód - a csapatok behívásával kezdődtek. Hegedűs András írja: "Gerő arra kérte Nagy Imrét, hogy ő - mint miniszterelnök - írja alá a levelet, ami azt jelentette volna, hogy beleegyezett a szovjet csapatok szükség esetén Budapestre való bevonulásába és a rendcsinálásban való részvétel igénylésébe. Nagy Imre azonban nem írta alá. Húzta az időt. Azt sem mondta, hogy nem írja alá, de azt sem, hogy aláírja. Előttem van a kép: Andropov ment utána kezében a levéllel, hogy írja alá, Nagy Imre meg egyre gyorsuló léptekkel ment előtte - a végén már majdnem futott".

A legvégén pedig nem "majdnem", hanem par excellence futott. A jugoszláv követségre. 

Tökéletes a zsánerkép. Ha elolvassuk Hegedüs András leírását, többé valóban "nem tévesztjük szem elől ´56 eszmeiségét", melynek lényege szerint a forradalmár górék futottak mint a nyúl. Elsősorban a felelősség elől, már persze, amikor maga Andropov nagykövet üldözte őket egy papírral a kezében (képzeljük el, ha légycsapó van nála!), futottak, majd leleményesen magukra zárták a forradalmi klotyóajtót, miközben - a rádióban, az újságokban - gyerekeket uszítottak nemzeti szabadságharcra, hősi ellenállásra.

Tehát én nem azt mondom, hogy Orbán nem illett Nagy Imre koporsója mellé, sőt ellenkezőleg: ötvenhat valódi szellemiségének a gyáván uszító Orbán volt az autentikus megjelenítője: "olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről".

Az "azonnaliság" nem voluntarizmus. Hanem hebrencsség. Tudjuk, általában mi a vége. 

Ma már közhely: jóval 1989 előtt kezdődtek meg a tárgyalások a hadászati átrendeződésről a Szovjetunióval is, a NATO-val is (vesd össze), a kérdés csupán az, hogy Kövér László (a Központi Bizottság apparátusának tudományosa munkatársaként, a tájékozott Aczél beosztottjaként), Stumpf István (szintén KB-alkalmazottként, belügyminisztériumi "családtagként") tudott-e a tárgyalásokról, a konkrét intézkedésekről. Ha igen, akkor az "átkozottul jó beszéd" gagyi demagógia. Ha viszont nem tudtak róla, akkor megismételem: felelőtlenül uszító szarháziak voltak ezek az emberek. Abban ugyanis biztosak lehettek, történjék bármi malőr, nem Orbánék tökeit fogják lecibálni Horváth István miniszter perzekutorai. 

Az újságolvasó számára már a nyolcvanas évek elején nyilvánvaló: a "peresztrojka", a "glasznoszty" valójában Andropovval kezdődött, vagyis Gorbacsov nem brahizott, erős politikai, katonai (tábornoki) egyetértéssel, potenciállal a háta mögött tárgyalt Reagannel is, Bushsal is. 

Egyedül Orbán volt hatalmas hős: "Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor, beteljesíthetjük forradalmunk akaratát". 

Silány lózung, noha - s ez is paradoxon - demagógiának megfelelően alattomos. Mert amíg Gorbacsov és Bush éppen arról tárgyal, hogy miként alakuljon a világ stratégiai (hadászati, gazdasági) erőegyensúlya, addig egy kicsike felcsúti téesz-párttitkár közepesen egzaltált ivadéka (előéletét tekintve obligát KISZ-vakarék) üvöltözik a Műcsarnok előtti politikai placcon egy muslincás cefréshordó tetején kepeszkedve, ezt ordibálja: elegendő magyarnak és eltökéltnek (eltökélt magyarnak) lennünk ahhoz, hogy Gorbacsovék, Krjucskovék, Kulikovék, Sevardnadzéék legott összeszarják magukat muszka ijedtükben. 

Ez volt Orbán "morális csúcsaként". A mai napig hidalnak tőle. Mindeni! (Egy-két Moldova György kivételével.) 

Hátborzongató.

Nézzük a kronológiát! A lexikon tárgyszerűen sorolja az 1989-es év tényeit, eseményeit:

május 16. - Az MSZMP PB napirendjére tűzi, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete következő ülésén vessék fel a Magyarországon tartózkodó szovjet csapatok kivonásának kérdését.

május 19. - Sárbogárdról és Debrecenből hazaindítják a szovjet alakulatokat...

május 28. - Lezárul a szovjet szárazföldi erők 1989-re bejelentett magyarországi csapatcsökkentése. (Egy hónap alatt 10 400 szovjet katona, közel 300 harckocsi, 150 páncélos harcjármű, valamint a bejelentett szárazföldi tüzérségi technika 90%-a hagyta el az országot.)

június 16. - A kivégzett Nagy Imre, Maléter Pál és Gimes Miklós ünnepélyes újratemetése. (Orbán Viktor, a Fidesz választmányi tagja gyászbeszédében a szovjet csapatok azonnali kivonását követeli.)

június 23. - A Fidesz szervezésében fiatalok jelképesen elfoglalják a szovjet csapatok távozásával megüresedett szombathelyi laktanyát.

Vagyis röpke hét nap alatt győzött a Fidesz-nemzeti Orbán-szabadságharc. Ötvenhat a fasorba sincs.

Szánalmas.

A Wikipédia idézett lapjának utolsó módosítása: 2013. május 1., 15:41

Nos, épp ideje volna már, hogy újra módosítsanak a szócikken! Ne röstelljék , közöljék a lexikonban: a fiatal magyar demokratikus szövetségi polgári liberális demokratikus koalíciós (röviden:  naptárban a május követi a júniust. A hétnapos diadal, a Nagy Júniusi Fiatal-Demokratikus Forradalom győzelme épp attól válik igazán dicsőségessé, hogy a kalendárium kronológiája ellentett értelmű.

Egyetlen kritikai megjegyzés, a Wikipédia ezt írja: "Orbán Viktor, a Fidesz választmányi tagja gyászbeszédében a szovjet csapatok azonnali kivonását követeli".

Ez nem igaz. Először is, azonnali kivonás nincs. Még a répádat sem vagy képes azonnal kivonni a gatyádból, előtte ugyanis ki kell gombolnod a sliccedet stb. Azonnal kezdés az, ami lehetséges, míg Orbán a gyászbeszédben az azonnali tárgyalások megkezdésére utal. Persze azt is csak majd. Később. Valamikor. Akkor viszont már valóban azonnal. Haladéktalanul. Orbán ezt mondta: egy "olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről". Vagyis a kurvára bátor forradalmárok akkor akarták megkezdeni a tárgyalásokat a kivonásokról (majd-azonnal-később), amikor a konkrét kivonások már haladéktalanul folytak.

Röhejes. "átkozottul jó beszéd".  Ehhez képest tulajdonképpen elég jól megúsztuk. Eddig.

Orbán szerint "Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni". 

Na, ez már valóban bejött, ez tökéletesen megvalósult az "átkozottul jó beszéd"-ből! A pártállam nem változott meg magától. Még magától sem, Orbán úr! Sőt kedves magától inkább visszafelé változik, már, ha megengedi, hogy így, nyilvánosan magázódjunk...

És akkor még csak ezután következik az "átkozottul jó beszéd" legótvarosabb hazugsága.

Arról legközelebb...

A szöveg engedély nélkül módosítva,kitörölve néhány erős megfogalmazást,úgy közzétéve,eredetije a Népszabadság internetes oldalán olvasható a Nol blogban.

                                                                                                                                                      h.e.