EZ EGY TERV,LEHET MAZSOLÁZNI,JAVASOLNI,MINŐSÍTENI,STB.

3.2. Az újraiparosítás lehetőségei Magyarországon

Az ipar belső átstrukturálódása az elmúlt évtizedben

Az iparon belüli tendenciákat tekintve a magyar iparnak az értékesítési volumen 

változása alapján az elmúlt időszakban legnagyobb veszteseit és nyerteseit az alábbi 

ábrák mutatják be.

A magyar ipar legnagyobb vesztes és nyertes ágazatai az értékesítési volumen 

változása alapján 2000-2009

A magyar ipar legnagyobb vesztes és nyertes ágazatai az értékesítési volumen 

változása alapján 2007. január-2011. január

A fenti arányok és trendek alapján látható, hogy a hazai ipar elsősorban a képzettebb 

munkaerőt foglalkoztató, magasabb szinten automatizált iparágakban nyert, és a 

munkaerő intenzív alacsonyabb automatizáltságú iparágakban veszített teret. Míg 

előbbi iparágakban a hazai bérek uniós bérekhez való felzárkózásának folyamatában 

az időközben megszerzett tapasztalat és növekvő termelékenység révén a magyar 

munkaerő emelkedő relatív bérszínvonal mellett is versenyképes maradhat, 

utóbbiakban a tőlünk keletebbre található alacsonyabb munkabérekkel a magyar 

munkaerő, egyebek közt például a növekvő minimálbér miatt, nem tud versenyezni, 

így fennáll a relokáció veszélye. Az elmúlt években a hazai ipar legnagyobb 

veszteseként azonosítható textil- és bőripar hozzáadott érték alapon számított 

részesedése például a szomszédos Romániában több mint háromszorosa az uniós 

átlagnak.

A fentiek tükrében több lehetőség kínálkozik az újraiparosítási politika 

irányvonalainak meghatározására:

 A legmagasabb termelékenységű high-tech iparok (IKT, járműipar, 

elektronika. biotechnológia, gyógyszergyártás, környezetvédelmi ipar), mint 

húzóágazatok fejlesztésének kijelölése. 

 Alacsony hozzáadott értékű, ugyanakkor munkaerő-intenzív (textil-bőripar, 

fafeldolgozás, a fémgyártmányok és elektromos berendezések gyártása, 

építőipar, gumi- és műanyagipar) iparágak támogatása, fejlesztése. Ezek a 

foglalkoztatási problémákat enyhíthetik, ugyanakkor a gazdaságot 

kedvezőtlen irányba fordíthatják.

 Egy másik lehetőség a komparatív előnyök kihasználásán alapuló gazdaság-

és iparfejlesztés (élelmiszeripar, egészségipar, turizmus, környezetvédelem), 

amelyet tulajdonképpen az Új Széchenyi Terv is már megfogalmazott. 

 A negyedik irány a hazánkban letelepedett, többnyire külföldi tulajdonú, 

magas technológiai színvonalú és termelékenységű high-tech iparok hazai 

gazdaságba történő fokozottabb beágyazódását jelöli ki. Ennek keretében 

erősíteni kell a beszállítói hálózatok kialakulását, erőteljesebb integrációját, 

melynek következtében megerősödhetnének a hazai foglalkoztatás gerincét 

adó kis- és középvállalkozások, megoldást nyújtva ezzel a gazdasági 

növekedés egyik kulcskérdésére a foglalkoztatás növelésére is. 

Az  irányok kijelölése, a célok megfogalmazása, és a megfelelő eszközök 

kiválasztása  csak  egy konzisztens iparpolitikai keretében történhet. Ennek nem 

feltétlenül kell explicit stratégiai dokumentumban testet ölteni, sokkal fontosabb, hogy 

a szereplők együttműködése kialakuljon és ennek nyomán az ipar fejlődését  pozitív 

irányban befolyásoló szinergikus döntések szülessenek. 

A gazdaság szereplőinek együttműködése a „vasháromszög” modellben:

SZEREPLŐI:

POLITIKA

IPAR

KÖZIGAZGATÁS

A modellben bemutatott kapcsolatok és tevékenységek tudatos irányítás nélkül, 

spontán is kialakulnak és működnek, esetenként nem is feltétlenül pozitív értelemben 

és következményekkel. A vasháromszög tudatos menedzselésével ugyanakkor a 

nemkívánatos tevékenységek visszaszoríthatók, és a szereplők közötti 

együttműködés erősíthető.

A modellben zajló tevékenységek tudatos menedzselésén keresztül a három 

szereplő között  olyan kölcsönösen előnyös kapcsolatrendszer alakulhat ki, amely 

segíti a gazdaság fejlődését leginkább biztosító politikák kialakulását, és a patrióta, 

de az uniós előírásoknak megfelelő gazdaságpolitika folytatásához is megfelelő 

eszközöket biztosít. Az aktív, tudatosan menedzselt kapcsolatrendszerben ugyanis 

azokat a magyar gazdaságban aktív, Magyarországon fejlődni és fejleszteni akaró 

vállalkozásokat lehet információs előnyökhöz juttatni, amelyek érdekeltek abban, 

hogy az itt élő és dolgozó emberek jobb lehetőségekhez jussanak. Ez a 

megközelítés alkalmas arra, hogy a magyar gazdaság fejlődésében hosszú távú 

aktív részvételt tervező vállalkozások úgy kerüljenek előnyös helyzetbe a hazai 

piacokon, hogy azokat nem a vállalkozás mérete vagy tulajdonosi szerkezete, hanem 

a magyar gazdaságban betöltött pozitív szerepe alapján különböztethetjük meg. 

Ennek köszönhetően a versenysemlegességet célzó uniós elvárások, és a hazai 

gazdaság erősítésére irányuló kormányzati törekvések egyszerre teljesülhetnek.

Az iparpolitika általános modelljén túl, azonban konkrét intézkedésekre, állami 

beavatkozásokra is szükség van:

 Kedvező üzleti környezet kialakítása, amely hozzájárul a versenyképességünk 

fokozásához. Különösen fontos a versenyképességünk megőrzése, sőt

fokozása a feltörekvő ázsiai, illetve régióbeli országokkal szemben, amelyben 

a szabályozás stabilitásának  és kiszámíthatóságának kiemelt szerepe van. 

Emellett fontos az adminisztrációs terhek csökkentése is. A hazai 

vállalkozások számára kiemelkedően fontos az adminisztratív terhek 

csökkentése, valamint a munkát és fogyasztást terhelő adók csökkentése. A 

Magyarországon beruházó multinacionális vállalatok számára ugyanakkor a 

kiszámíthatóság és a szabályozás átláthatósága a legfontosabb, hiszen 

számukra Magyarország, különösen új beruházások esetében, idegen terep.

 Az elmúlt években a foglalkoztatás bázisát jelentő kis- és 

középvállalkozásokkal szemben a külföldi tulajdonú multinacionális vállalatok 

kerültek a fejlesztéspolitika előterébe. A foglalkoztatás növelés érdekében 

fontos a kis- és középvállalkozások támogatása direkt és indirekt módon 

egyaránt. Ugyanakkor tekintettel kell lenni arra, hogy miközben a  KKV-k a 

legnagyobb foglalkoztatók (70% körül), a hozzáadott értékből csak 56%-kal,

az exportból pedig mindössze 37%-kal részesednek. Kiegyensúlyozott 

támogatásukhoz jó eszköz lehet a vertikális integrációjuk ösztönzése, ennek 

feltételeinek kialakítása (ipari klaszterek, hálózatok kiépítése).

 Kiemelt feladat az ipari fejlődés feltételeinek megteremtése, amely magában 

foglalja az infrastruktúra fejlesztését, és a jelen helyzetben még fontosabb 

teendőt - a munkaerő-piaci kereslet és kínálat összehangolását az oktatási 

rendszer átalakítása révén.

 Kutatás-fejlesztés, innováció ösztönzése (pl. egyetemek és vállalatok 

együttműködése), a multinacionális vállalatok által importált innováció és hightech transzferének fokozása. 

 Az elmúlt évek tapasztalatai alapján, fontos az ipar konjunkturális függésének 

enyhítése.

Az iparági stratégiák világosan illeszkednek az Új Széchenyi Terv célkitűzéseihez, 

ágazat-specifikus  bontásban mérik fel a foglalkoztatottság növeléséhez, 

iparfejlesztéséhez, az adminisztráció csökkentéséhez szükséges konkrét lépéseket. 

AZ ágazati iparstratégiák 4 fejezetre tagolódnak, külön figyelmet fordítva az ágazat 

helyzetének felmérésére, a nemzetközi  folyamatokra, az ágazatokat sújtó 

problémákra, valamint azok esetleges megoldási lehetőségeire. 

Nemzeti iparosítási programok – Nemzetközi kitekintés

A nemzetközi példák tanúsága szerint, a gyakorlatban az önálló dokumentumként testet ölt