Úgy gondolom, ma szerzek néhány újabb ellenséget. Sajnos, teszem hozzá! Fő céljaim között szerepel, hogy a magyarság egymásért harcoljon és ne egymás ellen. Mégis, mivel a politikusok csak és kizárólag a hatalomért tülekednek, úgy néz ki megvalósíthatatlan az egység.
Ma Magyarország szellemét több törésvonal szabdalja keresztül. Hazug politikusok megosztották a nemzetet bal és jobboldaliakra, kommunistákra és fasisztákra, nácikra. Meggyőződésem, hogy ma hazánkban elenyésző számban vannak ilyenek. Mégis az emberek nap, mint nap használják e szavakat. Többségében olyanok, akik azt sem tudják, mit jelent az, hogy kommunista. Meggyőződésem, hogy az emberek 99%-a még azt sem tudja, mi a különbség a fasizmus és a nemzetiszocializmus (nácizmus) között. Ezt a két szót szinonimaként használja.

Nevetséges, hogy úgy használunk kifejezéseket, hogy a pontos jelentését nem is tudjuk!

A hatalomért remegő politikusok képesek azt hazudni, hogy a magyar baloldal, amikor tehette rárontott nemzetére (Orbán ugye), ami akkora baromság, mint egy ház. A másik oldalon egy radikális politikai nézeteiről ismert és színigazgatói ambíciókat dédelgető színészt – Dörnert – egyszerűen lenáciznak. Ez a jelenlegi politikai elit felelőssége. Orbán a hatalomért beizzította az embereket a „komcsik” ellen. Pedig a rendszerváltás után a Fidesz használja a legtöbb kommunista eszközt. Orbán sokkal inkább baloldali, mint jobboldali.

Gyurcsány meg, akit a nép baloldalinak gondol, nem más, mint egy liberális, konzervatív politikus. Hogy is lehetne Gyurcsány baloldali, könyörgöm, amikor milliárdos, nagytőkés. Abszurd!
A politikai elit olyan szavakat ad a hívek szájába, amiről azt sem tudják, mit jelentenek. A falat kaparom kínomban, amikor valaki a neoliberális gazdaságpolitikáról beszél, vagy éppen most az ortodox módszerekről. Nem bántva senkit sem, de nézzen magába, végezzen egy kis felmérést maga körül, hányan tudják, pontosan mit jelentenek ezek a szavak. Kevesen. Azok meg hallgatnak.  

Teljes őrület! Demján a vállakozókban látja az új baloldal magját. És akkor kik lesznek a vállalkozók dolgozói?

A gazdasági elit sem marad el a nép hülyítésében. Demján Sándor például egy olyan baloldali megújulásról vízionált, melynek alapja a vállalkozói réteg. Mi van? Egy alapvetően tulajdonosi, ha úgy tetszik kapitalista rétegnek kellene lennie az új baloldal alapkövének? Hihetetlen! És esszük, esszük a maszlagot!

A radikalizmust sem értjük. Ha valaki radikális, az nálunk Magyarországon, egyenlő minimum a fasisztával.
Itt és most nem írom le, mit jelentenek a kommunista, szocialista, szociáldemokrata, fasiszta, nemzetiszocialista (náci), konzervatív, liberális, ortodox szavak, de javaslom, aki esetleg valamelyik jelentésében nem biztos, nézzen már utána, meg fog lepődni.

És, hogy miért fogok újabb ellenségeket szerezni ma? Mert tudom, hogy két dolog osztja meg igazán az embereket, ha visszaélnek vele. Az egyik a politika, ezt nap, mint nap tapasztaljuk. (Illetve, teszem hozzá szomorúan 1000 éve e hazában). A másik dolog, amivel vissza lehet élni, a vallás. Ezzel jól lehet alkalmazni az oszd meg és uralkodj elvet. Arról az apropóról jutott eszembe a dolog, hogy olvasom a hírt, miszerint: „Békés demonstrációt szervez a somogyvámosi Krisna-völgyi földjeinek elvesztésétől tartó Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége december 13-án, délután két órára a Kossuth térre, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium előtti parkolóba.” Miért? A krisnások ugyanis féltik a legnagyobb magyar ökofalu 270 hektárnyi földjét, ami az új egyházi törvény miatt az államra szállhat.

Munkák a Krisna ökovölgyben! Semjén szerint bizniszegyház! Kíváncsi lennék, hogy nézne ki pár óra bizniszkedés után? Fotó: krisna.hu

Hát igen! Érthetetlen módon mi magyarok újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat. Nem szerzünk sohasem szövetségeseket. Nincsenek egymás megbecsülésén alapuló erős külső és belső kötelékeink. Valamiért mindig csak csatlóssorsban tudunk gondolkodni. És valóban, sokszor kényszerültünk csatlóssorba, vagy a vesztes oldalra – tatár, török, német, orosz, EU. Aztán mindig fellázadtunk, de sohasem nyertünk, mindig elbuktunk, vagy újabb csatlóssorba kerültünk. Kár tagadni a magyar trónviszályok miatt mi magunk hívtuk be sokszor a törököket, a német ellen. Ja, hogy aztán itt maradtak? Aztán, amikor 150 év után kiűztük őket, akkor visszakaptuk a németeket. Igaz ugyan, hogy arról nem nagyon beszélnek a történelemkönyvek, hogy 1686-ban, Buda visszavételekor a töröktől az ostromló csapatok között elenyésző volt a magyar ajkú haderő. A Habsburgok által irányított csatában német, holland, cseh, olasz, dán, burgundi, angol, spanyol, francia és svéd harcolt, századokba vagy ezredekbe szervezve és persze magyarok is. Mi az eredmény? Mienk lett a hazánk? Á, dehogy!

1686. Buda visszavétele. A 80.000 fős ostomló seregből, 10-15 ezer a magyar ajkú.

Aztán Rákóczi és Kossuth hiába lázadt fel, ha mi úgy akartunk szabadságot magunknak, hogy az csak nekünk jár, az „alattunk” lévő horvátoknak, tótoknak, szerbeknek, románoknak, stb. már nem. Le is vertek minket. Ennek a nemzetiségi rövidlátó politikánknak a következménye 1848-49 bukása, Trianon is. Nem vagyunk senkivel sem jóban, mindenkivel „harcolunk”.
Mit tesz erre az Orbán-Semjén tandem vallásügyben? Több száz felekezetet egyszerűen kirekeszt. Szegény krisnások! Most viszik fel a teheneket Kövér Lászónak tiltakozni. Mit fáj az Semjén Zsoltnak, hogy sok a kisegyház. Elmondom. Azt mondja bizniszegyházak vannak!
Kedves Zsolt! Nagyon egyszerű védekezni a bizniszegyházak ellen. Nem betiltani kell őket, hanem meg kell vonni az ÖSSZES egyháztól mindenféle állami támogatást és adókedvezményt, ami a hitélettel függ össze. Az egyházakat tartsák el a híveik. Az államnak semmi keresni valója a hit területén. Kedves Semjén Zsolt, lennének ekkor is bizniszegyházak? Nem? Hát akkor rajta. Ja, hogy akkor te sem kapnál semmit? Hát igen ez így lenne. De most, és így az jön le, hogy van egy csomó állami pénz, jobb lenne csak kilencfelé elosztani, mint 200 felé. Tudod mi a véleményem erről? Szerintem kitalálod!
Tudod, mit teszel most Zsolt? Azt, amit a zsidók tettek teveled, átnéztek rajtad, levegőnek néztek, lesajnáltak, megaláztak. Most te is átnézel sok-sok magyar hívőn, akik mondjuk éppen metodisták, krisnások, vagy mit tudom én mik. Én tőlem lehetnének a csodalámpást imádók köre is, ha ők abban hisznek. De átnézni rajtuk, lenézni őket, semmibe venni őket, nem éppen keresztényi cselekedet, sem pedig demokratára valló dolog, de semmiképpen sem egy kereszténydemokrata jellemzője. A csúcs az egészben, hogy a rajta átnézőknek 4(!) felekezete is elismert egyház lett.

Ugye kedves Semjén Zsolt, nem éppen jó érzés, amit itt Önnel tettek. De, ne feledje, ugyanezt teszi Ön is, a többi egyházzal. 

Szóval, szerintem, amíg mi magyarok nem szerzünk szövetségeseket, nem kötünk egymással békét, amíg egymásban a kommunistát és a nácit látjuk, addig kevés az esély. Érdemes lenne szerintem ezen elgondolkodni. Azt hiszem ugyanis, hogy elsősorban vagyunk mindig magyarok, csak aztán jobb vagy baloldaliak, katolikusok, vagy éppen krisna hívők. Sajnos azonban sokan úgy gondolják, hogy vannak magyarabb magyarok a magyarnál.