A sikeres politika alapelvei arra születtek, hogy megörökítsék őket tanulságul a jövő nemzedékeinek. A magyar politika alapelvei tehát annál is inkább méltók arra, hogy kőbe véssék őket, mint hogy egyes részeik 1989 óta szakadatlan használatnak örvendve se koptak ki. Csak letisztította őket az idő, és íme, készen állnak a használatra. Mik ezek az alapelvek, amelyek biztos sikert ígérnek?

1, Divide et impera

Ez kérem a fő alapelv. Mert ezzel lehet megtartani a főhatalmat. Mi a helyzet akkor, ha az ember feje üres, a közgazdasághoz nem ért, az eszméket lenézi, a választópolgárok helyett meg birkákat lát?

Egymásnak ugrasztja azokat a birkákat. Utoljára ugyan csak 56’-ban voltak veszélyesek, de hát jobb előre cselekedni. Hitesd el velük, hogy nem a rossz kormányzás, a hasraütéses-dobókockás rendszerű gazdaságpolitika, a korrupció miatt nyomorult az ország, hanem mert van itt pár parazita, akik elszívják az életerőt.

A nyugdíjas kitűnő célpontja lehet például a nemzeti cikizőgépezetnek. Aztán itt van minden jobboldali megmondóember agyaggalambja: a diák, azon belül is a bölcsész. (Újbeszélül: balneológus.) Csettint a nyelvünk egy-egy remekbe szabott filiszter-alázáson: ezt érdemli kérem, aki nem hegesztőnek ment! (Vagy politikusnak…) Mert aki nálunk nem él meg, az ugye értéktelen diplomájú bölcsész. Az a pár millió, aki ebbe a remek kategóriába nem fér bele az „betonproli”. Kár, hogy ez a remek kifejezés kiment a divatból. Itt van helyette a fertőző, eszme-bacillusokat köpdöső liberális. A féreg, melynek foga mindig rág. Akinek nem tetszenek a Kerényi által rendelt képek se. Fanyalog az istenadta, miközben mi a sikerbe száguldunk. Ha egyszer hatalomra jutnak, ezek talán még a sajtószabadságot és a többkulcsos adórendszert is visszahozzák, meg a szekularizált iskolát, az ördög rákfenéjét.

Aztán itt vannak most az orvosok. Nem hajlandók annyi tanulás után üveggolyókért robotolni, nagy betűvel akarják írni a nevüket ezek a nemecsekek. Jobb korokban (Sztálin elvtárs alatt) bezzeg tudtak orvosi pereket rendezni! A zsidókra már csak suba alatt utalhatunk, olyasmikkel, hogy „tudodkik”. Úgyis érti mindenki, hogy ők állnak a háttérben.

2, Presztízsre mindig akad

Akárhogy is áll az ország vászontarisznyájának állapota (amelyre sajnos Bendegúz nem tehetett lakatot), mindig van pénz presztízs kiadásokra nálunk. Még hogy nincsenek csodák! Abzug veled Voltaire!

Nálunk márpedig vannak. Csóró a nép, és a facebookon gyűjtenek inkubátorra a gyermekkórházba, kilóg a fenekünk a nadrágból, mint a sans culotte-nak, de egy Azori-szigetekes kiruccanásra mindig futja. Itt kérem, a dzsentriség fénye még ragyog, mint a nap. Egy magyar politikus még akár Monacoba is elutazik, ha használhat a hazájának. A hazát valahogy sosem Irkutszban kell szolgálni, vagy a Ferenc József-földön. Akkor is, ha nem. Kell az országimázs, mert ha elhiszik nekünk, hogy nagyok vagyunk, azzá is leszünk.

Kell az a pár, igazán olcsó, diszkont árú festmény is a nagy történemi pillanatokról, hogy például a „gyurcsányisták kitapossák a nép belét” vagy „Dopeman rapper a bíróság előtt” (aholis a jog teljes szigorával sújt le a hazaárulóra). Esetleg az „orgoványi erdő fényei”. A minden sikertelenséggel megkoronázott évet is krőzusi jutalommal zárjuk le (de csak a vezetőknek), és a képviselők fizetése kell, hogy uniós szintű legyen. Éhes politikus ugyanis korrupcióval álmodik. Jól kell laknia, hogy meg is valósíthassa.

A páncélozott limuzinokra azután már tényleg szükség van: ezek védenek meg a népharagtól.

3, „Führer-Prinzip”

A vezér-alapelvet, sajnos, nem mi találtuk ki, nem úgy, mint a szablyával végzett agysebészetet a bizánciak szerint. (Figyelem: ezek a bizánciak sajna csak a Discovery csatorna műsorán elaludt Matolcsy úr agyrémei.)

Mussolini és fasisztái megelőztek minket, de ez nem ront az elv értékén. A vezérelv lényege, hogy van egy főmufti, egy vátesz-generalisszimusz („vezénylő tábornok”, ugye ismerős?), aki mindent előre lát, aki mindent előre tud. Észak-Koreában a vezér útmutatása alapján épül az erőmű is, ott már olyan fejlettségig jutottak ebben. A vezérnek mindig igaza van, akkor is, ha nincs. Ha a tények ellentmondanak neki, nos, annál rosszabb a tényeknek. Le kell váltani őket, ki kell satírozni. Még a múltat is megváltoztathatja. Ha azt mondja, hogy megy a gazdaság, akkor az a gazdaság megszaporázza a lépteit, ha nem akarja, hogy nyakonvágják. A főügyészt kitörölheti a filmfelvételből, sőt, ha majd akarja, akkor Mikiegér-fejet is tehet a testére a filmfelvételen. A régmúlt vezérei még nyelvtudományi cikkeket is írtak (Sztálin), a ma vezérei gyakorlatiasabbak: átnevezik az utcákat, tereket, sőt az országot magát is. Segítségükre van ebben a kétharmad. „Kétharmad” – olyan varázsszó ez, mellyel Harry Potter bizonnyal legyőzhette volna a sötétség összes varázslóit, a perzsa mágusok drágaköves Cartier- órákat izzadnának érte. A néger hadurak már a nyakukban hordják a 2/3-os amuletteket, hogy ne fogja őket a golyó, mint Vak Bottyánt.

Aztán, amikor bukta van (mert a jövő nem akar engedelmeskedni a Vezér hívó szavának), akkor végül a Vezért veszik elő: mindent visz, ő a bűnbak. Pedig hát tudjuk, hogy sameszei nélkül semmi volna. No, de épp ezért kell egy Vezér, hogy elvigye a balhét a sok tehetetlen kis gazfickó helyett.

Miután a vezér elveszett, megint visszaváltozik az átírt történelem: tudjuk mindannyian, 1945-ben már nem voltak nácik Németországban. Visszamenőleg sem.

Legyenek nyugodtak, hölgyeim és uraim: a mi vezéreink túl fogják élni a következő vesztes választást is. Sőt, örülhetünk, ha nem fagyasztják le őket, hogy bármikor felébredhessenek csipkerózsika-álmukból, és csődbe vihessék a jövőbeli Intergalaktikus Birodalmat i