szségügy

A kormány végzetes lépésre készül Keserű pirulák - Bodrogi József a gyógyszeripar megszorításáról Az egészségügyi közgazdász, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának programigazgatója azt mondja: a kormány a tervezett összesen 1000 milliárd forint költségvetési megtakarításának majdnem 15 százalékát a gyógyszeriparra terheli. Pedig sem egészségpolitikailag, sem gazdaságilag nem indokolható, hogy innen vonjanak el 120 milliárdos támogatást, egyben megemeljék a gyógyszergyártók és -forgalmazók egyébként is magas különadóját. E drasztikus megszorító intézkedéseivel a kormány – miként a szakértő fogalmaz – „levágja az aranytojást tojó tyúkot”. HERSKOVITS ESZTER interjúja. - Bejelentette a kormány: az állami gyógyszerkiadásokból 2013-ig 120 milliárd forintot fog megspórolni úgy, hogy a megszorítás nem növeli majd a betegek költségterheit. Mit gondol: valóban nem fog fájni?

– Nem pusztán 120 milliárdos „hosszabb távú” megszorításról van szó. A kormány már ebben az évben 25 milliárddal megrövidíti a gyógyszerkasszát. Vagyis 145 milliárd az elvonás – az ideivel együtt. Ami majdnem a fele a mintegy 300 milliárdos évi gyógyszertámogatásnak. Ekkora érvágást bizonyára megérez a társadalom is.

- Szoják Tamás, az Innovatív Gyógyszergyártók elnöke is állítja: a gyógyszeripar – a betegek terhelése nélkül – legfeljebb 40-60 milliárdos támogatáscsökkentést bírna el. Ebbe ő már beleszámította a másik megszorító intézkedés hatását is. Azt, hogy a gyógyszergyártók és -forgalmazók különadóját 12-ről 18-20 százalékra akarja emelni a kormány. De van-e egyáltalán 40-60 milliárd forintnyi tartalék az állami gyógyszerkasszában?

– Ennyi talán még lehet benne. Hozzáteszem: bizonyos trükkök miatt is ürült a kassza. Mondok példát. Vényköteles termék nem reklámozható a hazai gyógyszerpiaci szabályozás szerint. Ám az egyik gyógyszergyártó cég ügyesen megkerülte a törvényt. Egy termékét kétféle csomagolásban árulja. Az egyik nem vényköteles: szabadon vásárolható és reklámozható. Hirdetik is – azonnal ható „csodaszerként”. A nagyobb „változat” viszont már támogatott. A beteg – felbuzdulván a reklám ígéretein – természetesen ezt kéri a háziorvostól. Aki nyilván fölírja neki. Ezzel a csellel évente körülbelül 23 milliárd forinttal csökken a kassza. Kétségtelen: az ésszerűtlen kiadások miatt szükséges a racionalizálás. De nem úgy, hogy fűnyíróelvszerűen „megvágják” a támogatást. Különösen nem a Széll Kálmán tervben megjelölt mértékben.

- Tévedek, ha azt feltételezem: a hirtelen megszorítások – elvonások és plusz különadók a gyógyszeriparban – azt is jelzik, hogy a kormány „elfelejtette” betervezni a költségvetésbe a gyógyszerkassza hiányát?

– Mondjuk inkább úgy: „tervezési hiba” csúszott be. Ugyanakkor államháztartási szempontból érthető is lenne, hogy a hibát korrigálják. Hiszen az országnak nincs idén 25 milliárd forintja, hogy ezt a mínuszt pótolja. Csakhogy a kormány a tervezett összesen 1000 milliárd forint költségvetési megtakarításának majdnem a 15 százalékát terheli a gyógyszeriparra. Igencsak nagy arány. A Bokros-csomag óta politikai „hagyománnyá” vált, hogy a költségvetési hiányt – ad hoc jelleggel – az egészségügy jelentős megsarcolásával próbálja előteremteni az aktuális kabinet. De ha már így alakult, akkor sem a gyógyszeripartól kellene elvonni a pénzt.

- Honnan máshonnan?

– Elemzések sora bizonyította: túl sok a kórház Magyarországon. Márpedig ez a legdrágább ellátási forma. A nagyjából százhatvan intézményből harmincat-negyvenet be lehetne zárni anélkül, hogy bármilyen ellátási nehézség keletkezne. Kis kórházakról van szó, ahol sokszor már az is kérdés, a megfelelő terápiát kapják-e a betegek. Persze az ellátórendszer átalakításából származó megtakarítás csak hosszabb távon észrevehető, ezért egyetlen kormány sem vág bele. Nem „hasznos” számukra. Az viszont végzetes hiba lehet, ha épp a gyógyszeripart sújtják ilyen drasztikus elvonással. Nyilván azért, hogy betömjék a költségvetési lyukakat. Az aránytalan megszorítás nem támasztható alá sem egészségpolitikailag, sem gazdaságilag.

- Gondolom, azért is kockázatos épp a gyógyszeripart megszorítani, mert ez adja a teljes hazai kutatás-fejlesztésnek majdnem a felét. A támogatás csökkentése visszavetné a gyógyszerkutatásokat is.

– Pontosan. A gyógyszerfejlesztés ma a gazdaság egyik húzóágazata. Ráadásul kiváló exportbevételeket generál, munkahelyeket teremt, és kimagasló jövedelmeket ad. Nincs túl sok ágazat, amellyel ilyen mértékben dinamizálható a gazdaság. Nem kellene levágni az aranytojást tojó tyúkot.

- Vannak, akik szerint figyelembe kell venni azt is: a magyar egészségügyi mutatók csaknem a legrosszabbak az Európai Unióban. Christophe Gourlet, a Sanofi-Aventis/Chinoin vezérigazgatója azt mondta egy konferencián még múlt év végén: ilyen egészséghelyzetben nem szabad kizárólag rövid távú, fiskális szemléletet követni. Szerinte a büdzsé korlátai mellett lehetőséget kell biztosítani a betegeknek arra, hogy a legkorszerűbb terápiákat vehessék igénybe. Ez hosszabb távon jelentős költségmegtakarítást is jelenthet az államnak. Például azzal, hogy szükségtelenné teszi a kórházi kezelést.

– És nálunk épp a krónikus betegségek a leggyakoribbak, amelyek hosszú távú gyógyszeres terápiát igényelnek. Nyolcszázezer cukorbeteget tartanak nyilván, s rengetegen szorulnak vérzsírcsökkentő és vérnyomás-szabályozó gyógyszerekre is. Egyetértek: a terápia csökkentése biztosan nem szolgálja a népegészségügyi helyzet javítását.

- Egy nemzetközi kimutatás szerint Magyarország az egészségügyi kiadásainak 31 százalékát költi gyógyszerre: ezzel első az OECD-államok között.

– Valószínűleg ezt a felmérést vette alapul a kormány. Csakhogy önmagában ez a 31 százalék semmit sem jelent: meg kell határozni, mihez képest sok vagy kevés a gyógyszerre fordított pénz. A lakosság katasztrofális egészségi állapotához képest a 31 százalék inkább kevés. Másrészt figyelembe kell venni az említett összehasonlítás másik adatát is: a magyar állam a GDP-hez viszonyítva 4 százalékot költ közpénzből az egészségügyre. Ebben még a visegrádi országok is megelőznek minket. Ha a kormány most további 145 milliárd forintot elvon a gyógyszerkasszából, az – GDP-arányosan – további csökkenést jelent még a 4 százalékhoz képest is. Tegyük hozzá:
a kormányprogramban még 1 százalékos közkiadás-emelés szerepelt.

- És mindebből mi következik?

– Az intézkedések miatt – egyes számítások szerint – veszteségessé válhat a gyógyszertárak harmada. S ha a patikáknak nem lesz pénzük a gyógyszerek megvásárlására, gyógyszerhiány alakulhat ki. Különösen igaz ez a még szabadalmi védelem alá eső, modernebb és drágább innovatív gyógyszerekre. Ha pedig a megszorítások visszavetnék a gyógyszerfejlesztést, eleve korlátozott számban állnak majd rendelkezésre jó minőségű, modern gyógyszerek.

- Megeshet az is, hogy a gyártók kivonulnak innen?

– Nem hiszem. Bár igaz, az elmúlt években – épp a kiszámíthatatlan gazdasági környezet miatt – a külföldi befektetők több száz millió forintos fejlesztést vittek máshova Magyarország helyett. Ez a folyamat most felgyorsulhat. A térség országai sorban állnak a lehetőségekért.

- A magyar kormány pedig ragaszkodik a 120 milliárdos megszorításhoz.

– Úgy vélem: csak a 120 milliárdos összeg kőbe vésett, az nem, honnan veszik el. Beszélgetésünk idején még zajlanak az egyeztetések a kormány és a gyógyszerpiac szereplői között. Szerencsés lenne, ha a kabinet egyéb forrásokat is találna a megszorításokhoz, és nem lehetetlenítené el Magyarország legjobban működő iparágát.

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel hírlev