A mai közép- és annál fiatalabb nemzedék nagy része azzal kényszerül
majd szembesülni, hogy öregkorukban a nyugdíjrendszer a jelenlegi
formájában csak a szegénységi szint alatti megélhetést tudja biztosítani
nekik öregkorukra. Ennek megelőzésére az öngondoskodás a legjobb
módszer, amelyhez viszont a többségnek túl alacsony a jövedelme.
Az átlagos élettartam növekedése mindenhol, így nálunk is
alapjaiban rengeti meg a viszonylag nagyvonalú és hosszútávra is kiszámítható nyugdíjrendszereket.
Örülhetünk annak, hogy ma már a fejlett világban az átlagos élethossz
többnyire eléri, sőt helyenként meg is haladja a 80 évet, és hazánkban
is a férfiaknál már 73, a nőknél 79 évhez közelít, de nem mindegy, mi
vár ránk utolsó éveinkben. A szociális piacgazdaság európai
nyugdíjmodellje sokáig képes volt arra, hogy általában viszonylag jó
megélhetést nyújtson a nyugdíjasoknak, de egyre nyilvánvalóbbá vált,
hogy ez a rendszer fenntarthatatlan.
Nálunk annak idején a szocializmus nagy vívmányának tartották a
megélhetést éppen csak biztosító, de legalább stabilnak számító
nyugdíjakat, amelyek az akkori jövedelmi és foglalkoztatási struktúrában
jól kiszámíthatóak voltak. Ennek a hatásait máig érezzük:
uniós
összehasonlításban jelenleg látszólag nem állunk rosszul, a 64 éven
felüli korosztály 90 százaléka kap nyugdíjat, és annak összege átlagosan
a nettó átlagfizetés 77 százaléka. Az más kérdés, hogy a jövedelmek
eleve alacsonyak, ezért mindez alig több a létminimumnál, ráadásul a
nyugdíjasok kétharmada az átlagos összegnél alacsonyabb ellátásban
részesül.
168 Óra online.hu
Kommentáld!