A holokauszt áldozatainak emléknapjára
Horthy rendszere halálba küldött egymillió honfitársunkat. Kit a Don
irányába, kit a gázkamrák poklába. Sokan azt gondolták, sőt, gondolják
ma is, hogy ez rendben is volt. Pedig az a sár, ami akkor ránk tapadt,
ma is égeti a bőrünket. Mi, demokraták, azt akarjuk, hogy a nemzet
tanuljon történelmi bűneiből. Ne fosszuk meg a nemzetet attól, hogy
jobbá, nemesebbé, tisztességesebbé váljék.
Ha megtörik a józan
ész és a becsület erejét, ahogy 1944-ben tették, akkor erre a veszélyre
figyelmeztetni kell 2014-ben is. Nincs ebben túlzott hisztéria. Inkább a
közöny volt túlzott hetven éve, és az akkori gyilkosoknak,
kollaboránsoknak ma sem lehet megbocsátani. A holokauszt magyarországi
áldozatainak emléknapján álljon a lelkünkben, a szívünkben az örök
mementó, hogy erősnek kell lennünk, tudnunk kell nemet mondani, és van
olyan helyzet is, ahol a vélemény sem lehet szabad, ha valakit emberi
méltóságában, gyászában aláznak meg. Az áldozatok fájdalma mindannyiunk
fájdalma. Nem fogjuk hagyni, hogy a Gonosz arcát emberivé próbálják
festeni hazug emléművekkel.
A történelem nem fogja felmenteni
azokat sem, akik ma sunyítanak és elmossák a bűnösök felelősségét.
Hitványságuk közössé válik gyalázatos 1944-es elődeikével.
Meghajtom fejem a zsidó és a roma holokauszt minden áldozata előtt, osztozom leszármazottjaik fájdalmában.
Kommentáld!