2012. december 20, 20:39

A döglött hal stratégiája

2012. december 20. csütörtök, 05:37 | Huszár Ágnes |

Az egyetemisták, a középiskolások napok óta tüntetnek a kormány felsőoktatási stratégiája ellen. A felsőoktatást felügyelő miniszter ugyanakkor nem képes tárgyalni a hallgatók képviselőivel. Balog Zoltán csak a szószékről az isteni igazságot hirdető és lehajtott fejű híveire alátekintő pap kommunikációs helyzetét fogadja el, a tárgyszerű visszakérdezést ellenséges provokációként utasítja el. A tárgyalások tehát – a miniszter autoriter és a hallgatói képviselők demokratikus kommunikációs stílusának összeegyeztethetetlensége miatt – zátonyra futottak. A Magyar Rektori Konferencia szikár elemzéssel mutatta ki a kétharmad ifjúság- és értelmiségellenes, gyűlölködő kommunikációjának szakszerűtlenségét. A kormányzat voluntarista oktatáspolitikájának kudarca ma már előre látható, az autoriter dölyf meghozza mérges gyümölcseit. Régen tapasztalt széleskörű társadalmi szolidaritás van ellene kibontakozóban.

A fiatalok nem zárkóznak el egy méltányos és arányos tandíj fizetésétől. Cserébe kiszámítható és magas szintű felsőoktatást, belátható értelmiségi jövőképet kérnek. Jól tudjuk, a felsőoktatás jelenlegi színvonalát eddig is az egyetemi dolgozók, oktatók és kutatók áldozatkészségével lehetett fenntartani. Mára már kifogytak a tartalékok: a tehetséges fiatalok külföldi állásokat pályáznak meg – sokan sikerrel –, a szellemi ereje teljében levő nemzedék tagjai más, lukratívabb megélhetési forrás után néznek. Idén sokan valósággal nyugdíjba menekültek, mert elterjedt a híre, hogy a következő évtől kezdve romlanak a lehetőségek. S mivel jövőre a nyugdíjasok foglalkoztatását is megnehezítik, nem kérdéses: a magyar felsőoktatás színvonala a közeljövőben a megfelelően képzett, tudományos minősítésekkel rendelkező oktatók számának rohamos csökkenése következtében elkerülhetetlenül gyengülni fog.

Van még egy tényező, amely fontos szerepet játszik a magyar felsőoktatás végzetes legyengítésében. Erről a nyilvános fórumokon szinte nem is esik szó, a tiltakozó hallgatók látókörébe szükségszerűen be se került. A felsőoktatási minőségbiztosítási rendszer tudatos ellehetetlenítésére gondolok. Ennek testületét – a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságot, a MAB-ot – a tudományos minősítési rendszer és a felsőoktatás átalakításának érdekében hozták létre még 1993-ban. A MAB jól végezte munkáját, az elmúlt csaknem két évtizedben a magyar felsőoktatás minőségének megbízható őre volt. Az európai minőségügyi szervezet, az ENQA is elismerte tevékenységét, felvette tagjai sorába.

Az új felsőoktatási törvény erőteljesen korlátozta a MAB döntési függetlenségét. Míg a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottságnak 2005-ben 29 elismert tudós tagja volt, az új törvény alapján összesen 18. Ezeknek több mint a felét az államtitkár nevezi ki. A bizottság mintegy felének van tudományos fokozata, mivel helyet kaptak benne a felsőoktatás és a tudományos élet képviselőin kívül az egyházak, a hallgató önkormányzatok, a doktoranduszok országos szövetsége, valamint az ipari és kereskedelmi kamarák küldöttei is. A MAB-nak az új törvény szerint nincs önálló költségvetése, a testületet a szaktárca finanszírozza.

Az új felsőoktatási törvény jelentősen megnyirbálta a MAB feladatkörét, lényegében csak az egyetemi tanári pályázatok elbírálását hagyta meg neki. Az eddigi feladatok ellátása – szakindítások szakmai ellenőrzése, jóváhagyása, intézmények akkreditációja – az oktatási államtitkárság Oktatási Hivatalán keresztül történik. Az akkreditációs ügyekben a döntés végső soron az államtitkár kezében van, ilyen módon is érvényesítheti preferenciáit a felsőoktatási intézmények életében. Magyarul: azt a szakot, azt a kart, azt az intézményt látja el működési engedéllyel, amelyiket akarja. Eddig is világos volt: az államtitkár és a miniszter az állami fenntartásúakkal szemben az egyházi kötődésű felsőoktatási intézményeknek kedvez. A saját maguk által frissen gründolt intézményeket fejlesztik az évtizedek kemény munkájával nemzetközi hírnévre jutott régiek – a Corvinus, a szegedi, a pécsi, a miskolci egyetem – rovására. Az új törvény lehetővé teszi számukra, hogy rokon- és ellenszenvüket már az akkreditáció folyamatában érvényesítsék.

Mindez persze nem EU-konform eljárás. A MAB és a felsőoktatás képviselői már a törvény előkészítésének szakaszában tiltakoztak a minőségbiztosítási rendszer meggyöngítése ellen. Hasztalanul. Az európai felsőoktatási minőségügyi szervezet, az ENQA elnöke is felemelte szavát a MAB döntéseinek korlátozása ellen. Süket fülekre talált. Az új törvény alapján megszűnt a felsőoktatási intézményeknek a belső minőségellenőrzési kötelezettsége is, ez pedig szintén feltétele az ENQA-tagságnak. Nagy a valószínűsége annak, hogy a MAB a következő évek egyikében, talán már 2013-ban elveszíti ENQA-tagságát. Ez pedig azzal jár, hogy a Magyarországon szerzett diplomákat nem fogadják el külföldön.

Ez pedig fájni fog, mégpedig nemcsak az egyetemeknek, hanem az egész magyar költségvetésnek is. Magyarországon az orvos-, közgazdász- és mérnökképzésben ugyanis számos külföldi hallgató vesz részt, az általuk fizetett képzési költségek nemzetgazdasági szempontból is jelentős összeget képviselnek. Ha a magyarországi diplomákat – a minőségbiztosítási rendszer meggyöngítésének következtében – nem fogadják el külföldön, ők mind máshova fognak menni. Ez különösen érzékenyen érintené az orvosképzést, amelynek finanszírozását eddig is jelentős mértékben az angol és német nyelven folytatott oktatás oldotta meg. Amerikai medikusok is tanulnak nem kis számban Magyarországon, az ő képzésüket hazájuk is támogatja, mivel a honi orvosképzés – a korábbi, szakmai alapon szervezett MAB szigorú felügyeletével – az amerikai normáknak is megfelelt. Ha ez megszűnik, elmaradnak ők is, s a magyar felsőoktatás menthetetlenül provinciálissá züllik.

A magyar felsőoktatás végsőkig kizsarolt, ellehetetlenített intézményrendszere – amelynek színvonalára a deklarációk szintjén olyan büszke az oktatási kormányzat – sodródásra ítéltetett. Szakmailag és pénzügyileg legyengült formájában pedig egyszerűen nem képes arra, hogy az árral szemben úszó hal stratégiáját válassza, hogy Orbán Viktornak a kormányközeli idősek tanácskozásán használt metaforájával éljünk.

A döglött hal viszont – a magyar felsőoktatásra alkalmazva a kormányfő országmetaforáját – nem egyszerűen sodródik az árral. Sorsa a természeti törvények kérlelhetetlenségével teljesedik be: felbomlik, elenyészik, megsemmisül.