May Andrásné Sári néni január 23-án töltötte be 100. életévét. Kelemen Viktória alpolgármester a családtagokkal és a ház lakóival együtt köszöntötte az ünnepeltet.

Sári néni édesanyja és édesapja a Fejér megyei nagylángi Zichy kastélyban dolgozott. Édesapjának Sári néni születése előtt 1914-ben be kellett vonulnia a hadseregbe, édesanyja egyedül maradt tehát vele, aki nehéz körülményei miatt apai nagymamája gondjaira bízta. Néhány évig a Zichy kastélyban éltek.

Édesapja orosz fogságba került, és csak 1920 után tért haza orosz feleségével és két gyermekével együtt. Rövid ideig Sári nénit magukhoz vették, majd egy rövid hadiárvaházi fogság után a soproni Mária Josephinumba kerül, ahol 4 polgárit végzett.

1930 körül Budapestre került, ahol több családnál is dolgozott szolgálóleányként. Később megismerkedett Benke János bádogosmesterrel, akivel 1937-ben házasságot kötöttek. Még abban az évben megszületett első gyermekük, János, majd később Ilona. Férje időközben bevonult katonának, és máig tisztázatlan körülmények között 1942 áprilisában Budapest közelében a Dunába fulladt. Férje temetése után kislánya hirtelen megbetegedett, és még 1942 nyarán elhunyt.

Ezután Sári néni fiával együtt Enyingen élő édesanyjához költözött. Itt ismerkedett meg Kiss Imrével, és 1944-ben megszületett Gyöngyi lányuk. Nem sokkal a gyermek születése után Imre tüdőbajban elhunyt.

Ezt követően ismerkedett meg May András nyomozóval, akivel 1949 áprilisában összeházasodott. Házasságukból nem született gyermekük. Az 1950-es évek elején Budapestre költöztek, mert férje a MÁV-nál vállalt munkát ellenőrként. A VII. kerületbe költöztek, majd 1959-től egy XI. kerületi tanácsi bérlakásba költöztek. Sári néni az ötvenes évek elejétől a XI. kerületi Fehérvári úti Szakorvosi Rendelőintézetben dolgozott adminisztrátorként. 1969-ben elnyerte a bronz törzsgárda jelvényt. 1970-ben innen vonult nyugdíjba.

Második férjét 1974-ben veszítette el, ekkor Budakalászra költözött fia családjával, ahol nyugdíjas éveiben még aktívan besegített. Sári néninek 2 unokája (Zoltán és Sarolta) és 4 dédunokája született.

Mindkét gyermekével nagyon jó kapcsolata volt, betegségükben ápolta őket. 1996-ban Gyöngyi, két évvel később János hunyt el.

Szabadidejében nagyon szeretett sütni, főzni, sokat utaztak, kirándultak az unokákkal, aktívan élte nyugdíjas éveit. 2009-ben került először a Derűs Alkony Gondozóházba, ahol nagyon jól érzi magát.