Egyre inkább bosszant, amikor azt hallom: ahol négyévente vannak választások, ott demokrácia van. Persze, szép demokráciaélmény lehet az urnához járulás – mármint ha szabadon, félelem nélkül tehetjük meg, azzal a tudattal, hogy a mi jelöltünknek épp olyan esélye volt, mint mindenki másnak, hogy az elveit, a programját megismertesse a választókkal, és a rá adott szavazatok éppúgy érvényesülhetnek, mint bárki másé. Na meg, ha emelt fővel, aggodalom nélkül mehetünk szavazni: ismert ellenzékiként vagy a falu igazmondójaként sem kell attól tartanunk, hogy megfigyelnek, esetleg Kubatov-listáznak bennünket. Ha bízhatunk abban, hogy nem ebben az egyedi aktusban merül ki a demokráciaélményünk, hanem az elkövetkező négy év minden napjában.
Mindannyiunknak, akiknek olyan fontos, mint a levegő, a demokrácia beszűkítése négyévente egy szimbolikus napra rosszabb, mint a kérészlét, amelyben háromévente adatik meg a szárnyra kelés szabadságának napja, mielőtt a folyópart agyagjába lárvaként kell elrejtőzni egy veszélyeket rejtő világ elől. Persze mondhatjuk azt is, hogy nem maga a választási részvétel lehetősége, hanem a kormány négyévenkénti leválthatósága bizonyítja, hogy mégis demokrácia van. Pedig:
Ahol a hatalom szabja meg a saját leválthatóságának szabályait,
ott nincsen demokrácia.
Ahol a hatalmat a választásokhoz időzített karaktergyilkosságokkal lehet megszerezni,
ott nincsen demokrácia
Ahol egyetlen párt birtokolja a hatalom minden eszközét,
ott nincsen demokrácia.
Ahol nem működik a fékek és ellensúlyok rendszere, ahol semmi sem korlátozza a hatalmon lévők hatalmát,
ott nincsen demokrácia.
Ahol a hatalmon lévő pártot egyetlen ember a hatalma alá gyűrheti,
ott nincsen demokrácia.
Ahol a hatalom megválasztott ciklusán túlmenően betonba öntheti önmagát,
ott nincsen demokrácia.
Ahol a hatalom a fennálló alkotmányt egypárti alaptörvénnyel helyettesítheti,
ott nincsen demokrácia.
Ahol a hatalom a saját pártkatonáit helyezheti az alkotmánybíróságba és minden közintézménybe,
ott nincsen demokrácia.
Ahol az államügyészség a hatalmat bitorló kezében van,
ott nincsen demokrácia.
Ahol egyetlen ártatlan ember is fél a hatalomtól,
ott nincsen demokrácia.
Ahol bakancsok dübörgésével megfélemlíthetnek egy kisebbséget,
ott nincsen demokrácia.
Ahol a nőknek négy gyermeket kell szülniük, hogy ne kelljen félniük a bántalmazástól, és ahol gyalázhatják őket a parlamentben,
ott nincsen demokrácia.
Ahol sem a szülőknek, sem a tanároknak, sem a diákoknak, sem a helyi adófizetőknek nincs érdemleges beleszólásuk az iskolájuk ügyeibe,
ott nincsen demokrácia.
Ahol nincs esélyegyenlőség a felsőoktatásban,
ott nincsen demokrácia.
Ahol „akinek nincs semmije, az annyit is ér”,
ott nincsen demokrácia.
Ahol a hatalomhoz való közelség határozza meg az anyagi gyarapodás esélyét,
ott nincsen demokrácia.
Ahol a hatalom dokumentumok titkosításával lehetetlenítheti el saját intézményesített korrupciója leleplezését,
ott nincsen demokrácia.
Ahol nincs szabad és hatásos tényfeltáró sajtó,
ott nincsen demokrácia.
Ahol a hatalom kiszolgálói határozzák meg, ki milyen feltételek mellett férhet hozzá az éter hullámaihoz,
ott nincsen demokrácia.
Ahol az emberek nem állnak fel a jogaikért,
ott sosem lesz demokrácia.
Ahol mindezek fennállnak,
ott kétségkívül nincsen demokrácia.
De a jó hír – a nekünk reményt adó evangélium –, hogy mivel nálunk a demokrácia intézményeinek leépítése egyetlen emberre vezethető vissza, nincs olyan széles bázisa, hogy ellehetetlenítené a demokratikus intézmények és a demokrácia szellemiségének pár éven belüli helyreállítását. A demokrácia híveinek azonban tudniuk kell, hogy a hatalmat bitorló személynél nem ideológiával, hanem egyre megszállottabb messiástudattal állunk szemben, amelynek veszélyeiről már 2011 nyarán és 2012 őszén is írtam ezen a fórumon.
Többször írtam az elmúlt három évben az összefogás szükségességéről, valamint arra is felhoztam egy példát, hogy miként kerekedhet felül a demokratikus ellenzék Orbánék választási törvényének azokon a rendelkezésein, amelyek csakis a Fidesz leváltásának megnehezítését, ellehetetlenítését szolgálják.
Ahhoz, hogy Orbánék leváltására mégis legyen esélyünk, tudnunk kell, kikkel és mivel állunk szemben. Semmi estre sem mondhatjuk, hogy mindannak ellenére, amit fentebb felsoroltam, itt demokrácia van: ez annyit jelentene, mint elárulni mindazt, aminek az összessége a demokrácia, és amiért érdemes demokratának lenni.
Praktikusabb szempontból nézve: ha a demokrácia híveitől is azt hallják a szavazók – illetve szavazni jelenleg nem szándékozók –, hogy itt demokrácia van, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy eluralkodik rajtuk a politikai apátia. Ez csak ahhoz a talán tudatosan végig sem gondolt gondolatsorhoz vezetheti az elkötelezetleneket, hogy nincs szükség a jobb kormányzásért, demokráciáért kiálló voksukra, ha azt, ami most itt van – a társadalom megosztását, a gazdasági olló törvényekkel való szétfeszítését, a félelem posványát, a Fidesz önkényuralmát – demokráciának tarthatjuk.
Bitó László, író
Írásai a Galamusban
Kommentáld!