Napjainkra Magyarország földünk egyik leginkább felszántott
országává vált. Az ország területének közel 70%-át feltörték,
lecsapolták, beépítették, lebetonozták. A fennmaradó területek jelentős
részét is erőteljesen átalakították. Emberi tevékenységtől érintetlen
területek a Kárpát-medencében sajnos nem is maradtak. Az élőhelyek
gyökeres átalakulása miatt az itt egykor őshonos fajok egy része
kipusztult vagy elvándorolt, az élőlények közösségei teljesen
átalakultak, fajokban elszegényedtek. A hajdani élővilág gazdagságát
legfeljebb becsülni tudjuk, de az a fajbőség napjainkban már szinte
felfoghatatlan. A töredékesen megmaradó élővilág telepített erdeinkben,
rétjeinken, újonnan kialakult mocsarainkban, halastavainkon próbál
fennmaradni.
Hazánk területének mintegy 10,6%-a védett, ezek a
területek tartoznak nemzeti parkjaink igazgatóságainak természetvédelmi
felügyelete alá. Az európai uniós szabályozás előírásai alapján
létesített Natura 2000 területek hazánknak mintegy 21%-át fedik le,
ami azt jelenti, hogy országunk területének mintegy egynegyed része
élvez valamilyen fokú jogi védelmet. Azonban a jelentősnek mondható
területi védelem ellenére sem mondható el, hogy természetszerű
élőhelyeink és a töredékesen fennmaradt élővilág biztonságban lennének.
Mindennapi tevékenységeink által folyamatosan és rohamosan pusztul.
Félő, hogy ha a tendenciák folytatódnak, lassan –a távoli jövőben –mi,
emberek csak néhány alkalmazkodóképes fajjal maradunk magunkra a Földön,
holott a bolygó összes fajainak száma becslések szerint jelenleg még
eléri az 5-30 milliót. Szerencsére az egyes élőlények rendkívüli
tűrőképességgel rendelkeznek, bizonyos fajok igen jól alkalmazkodnak,
egy részük pedig magas szaporodási potenciálja révén képes kompenzálni
a veszteségeket.
Forrás:
http://greenfo.hu/hirek/2019/02/03/a-civilizacio-karos-hatasai-az-elovilagra-magyarorszagon
Ismerje meg és vegyen részt az Agrárium Klub szerkesztésében.
http://agrarpraktikum.network.hu/
Kommentáld!