Uj Péter| NOL| 2013. szeptember 18.

„Félnünk sose kell,

a jobbak mi vagyunk.

Mi akkor is győzünk,

hogyha kikapunk.”

(„Akkor is bajnokok leszünk…” – A Fradi-tábor dala a nyolcvanas években)

Na, hát akkor készüljünk a rezsiharcra. Kemény csata lesz.

Hogy ez a mostani minden idők legharcedzettebb, legküzdőképesebb, legvérgőzösebb magyar kormánya, az tényfaktum. Ebben a kormányban még Kutuzov is csak pados lehetne. Talán Chuck Norris beférne államtitkárnak Varga Mihály mögé. (Ti. Chuck Norris elszámolt végtelenig kétszer, és tud nullával osztani.)

És ha ez a kormány harcba megy, márpedig folyton harcba megy, akkor ott nagy győzelem lesz, az is biztos. Összeszámolni sem tudnám, hány csatát, mit csatát, háborút, világháborút, armageddont nyertünk már meg az elmúlt három és fél évben. Így együtt, mi magyarok. Legyőztük a KÜLFÖLDET, amikor puccsot szervezett ellenünk, az EU-t, amelyik gyarmati seregével készült a megszállásra, a bankokat, a multikat, a Tescót, a Spart, az Aldit, a Praktikert és a Baumaxot, legyőztük a díszbuzi hatvannyolcas vérkommer nyugati baloldalt, a bolsevik trafikosokat, vérben gázolva, különösen kegyetlen, ádáz csatában sikerült megtörni a nyugdíjkorhatárhoz közelítő bírók brutális rohamát, és legutóbb az államadósság elleni háborút is megnyertük. (Igaz, az államadósság éppen annyi, mint amennyi a nagy győzelem előtt volt, de aki ezen fönnakadna, az az ellenség szekerét tolja.)

Na de ez a rezsiharc, ez mindennél keményebb lesz. Én még emlékszem a február eleji viharos gyulai frakcióülésre, ahonnét tízpercenként jött ki egy-egy képviselő, csatakosan, vérfoltos ingben, és lihegve nyilatkozta, hogy nagyon kemény küzdelem folyik odabenn, sosem látott hevességű vita dúl a frakcióban a rezsicsökkentésről, itt minden forintért úgy kell megküzdeni, mint Sztálingrádnál egy-egy sarokért. Na most, ha önmagukkal ekkorát kellett harcolniuk, akkor most mi lesz? Nem lepne meg, ha hogy ideggázt lennénk kénytelenek bevetni a közműszolgáltatókkal szemben.

A győzelem mégis biztosra vehető. Ha lehetne rá fogadni, kaszálhatnánk. Egyetlen dolog aggaszt: mi lesz azután, ha ezt a háborút is megnyerjük? Meg a következőt… meg a következőt. És ott állunk majd büszkén, győztesen az üszkös romok között, a békegalamb a szuronyunkra tűzve (ellene is kénytelenek voltunk megnyerni egy háborút), és nézünk bambán magunk elé. A többiek rég hazamentek ebédelni.