A családtámogatásokat befagyasztják és fiatalok tízezrei veszítik el az ingyenes felsőoktatáshoz való hozzáférésüket, de a nyugdíjakat azért emelik: ez bizony a nyugdíjasok kormánya. (Fotó: Rob Watkins/Alam)

Minél több részletet tudunk meg a jövő évi költségvetés tervezetéről, annál egyértelműbben rajzolódnak ki a Fidesz-kormány prioritásai. Nem arra gondolunk, amiről beszélnek, hanem arra, amit tesznek: ez bizony a nyugdíjasok kormánya és a családosok, a fiatalok, vagy éppen a sokat emlegetett középosztály mind-mind másodrangúak a „szépkorúakhoz" képest.

Csak a nyugdíjasok járnak jól

A Véleményvezérnek régi vesszőparipája, hogy a 2010-ben hatalomra került Fidesz-kormány csak szavakban a középosztály pártja és az aktívak támogatója; a valóságban mindössze egyetlen jól körülhatárolható szavazói csoportot támogatnak szisztematikusan, ezek pedig az öregségi nyugdíjasok. Persze tudjuk mi is, hiszen halljuk, a retorika nem erről szól, de meggyőződésünk, hogy két év elteltével már nem a kommunikáció számít (de egyébként korábban sem), hanem a tettek. Egy kormány esetében pedig a tettek rendszerint arról ismerszenek meg, hogy hová csoportosítanak át pénzeket és honnan vesznek el.

A 2013-as költségvetés ebből a szempontból nagyon világos. Miközben az öregségi nyugdíjakat az infláció mértékével emeli, addig például a családtámogatások értékét befagyasztja: a várt 5% körüli infláció mellett ez körülbelül ugyanilyen mértékű vásárlóerő-romlást jelent a családosok számára.

Ennél is látványosabb az, ami az oktatással történik. Tízezrek veszítik el hozzáférésüket a társadalmi mobilitás egyik legfontosabb csatornájához, az ingyenes felsőoktatáshoz. Ha valaki ma például BA diplomát akar szerezni közgazdászként, akkor csak tandíjra másfél-két millió forintot kell fizetnie. Önmagában persze ez az intézkedés is védhető, csak éppen éles kontrasztban áll a kormány középosztály- és felemelkedésbarát retorikájával.

.

Félnek tőlük

Tudjuk persze, hogyne tudnánk, hogy a nyugdíjasok alkotják a legnagyobb és legegységesebb szavazói blokkot Magyarországon, ezért aztán fejjel megy a falnak bármelyik kormány, ha magára haragítja őket. Amennyiben azonban a Fidesz-kormány komolyan gondolná, hogy az aktívokat kívánja helyzetbe hozni, akkor arra törekedne, hogy a nyugdíjasok jelenleg egységesnek tekintett tömbjét feldarabolja. Magyarul: olyan nyugdíjváltoztatásokat vezessen be, amivel mondjuk jobban differenciálná a nyugdíj összegét a munkában eltöltött idő alapján. Ebben az esetben ugyanis úgy lehetne továbbra is támogatni a nyugdíjasok egy részét, hogy közben nem csak az aktívak és a fiatalok zsebében turkálva keresnék rá a fedezetet.

Az a tény, hogy a Fidesz-kormány meg sem próbálta ilyen vagy hasonló irányba megváltoztatni a nyugdíjak rendszerét, azt sugallja, hogy az aktívak támogatását nem tekinti valóban fontosnak. Sőt az általuk a nyugdíjrendszerben bevezetett egyetlen jelentős változás, a magánnyugdíjrendszer ledózerolása és a pénzek államosítása is pont az aktívaknak fájt, és az egész intézkedés egyik értelme éppen az volt, hogy a jelenlegi nyugdíjasokat meg lehessen kímélni.

Nem gondolnak a holnaputánra

Természetesen mi is tudjuk, hogy az átlag magyar nyugdíjast nem veti fel a pénz, de ettől még igaz az, hogy az ország a jelenlegi állapotában még ennyit sem tud finanszírozni. Aki nem csupán a holnapra, hanem a holnaputánra is gondol, az felismeri, hogy az aktívak támogatása nélkül még a jelenlegi nyugdíjak szintjét sem fogjuk tudni fenntartani. Egy bölcsebb vezetés pedig ezen logika mentén alakítaná ki a költségvetés prioritásait.