13. havi Mátyás Győző jegyzete Jelen esetben tényleg nagyon szeretném, ha nem értenének félre, de ez a 13. havi nyugdíj valamiféle szimbólum. Jelképe mindannak, ami Magyarországon gazdálkodás, társadalompolitika és egyáltalán politika címszó alatt folyik. Mert azért gondoljunk bele kicsit mélyebben ennek az egész intézménynek az elnevezésébe. Nyugdíj a – nem létező – 13. hónapra. Pontosan olyan ez, mint a nem létező magyar gazdasági sikerek, akár pannon pumáról, akár tündérmeséről van szó.

Egy juttatás, ami már a nevében szépen kifejezi, hogy az egész kreálmány nem más, mint valami gazdasági fantom, hiszen soha nem volt rá fedezet. Szerintem nincs ember, aki irigyelné a nyugdíjasoktól ezt a juttatást, én a legkevésbé, sőt – mint egy Horn Gyula a hatványon – adnék én huszonkettedik meg negyvenharmadik havi nyugdíjat is (mellé meg ingyen világkörüli repülőbérletet), – ha lehetne. Ha annyira jól állna az ország, mint teszem azt a svájci bankszektor, akkor nyilván senki nem ellenezné, hogy karácsonyra a nyugdíjasok húszezreseket akaszthassanak dísznek a fára. De tényszerűen ez akkor is költségvetési pénz lenne, és nem a befizetett járulékok után járó summa. Vagyis léte vagy nem léte politikai döntés kérdése. És éppen ez a lényege.



És ez is a gond vele. Mert így abban kell dönteni, hogy az általános szűkösség helyzetében melyik szférától vesznek el. Márpedig a héten felröppent a hír, hogy a kormány fontolgatja a 13. havi nyugdíj bevezetését. Később pontosították, hogy ez csak egyszeri juttatás lenne, ami még inkább kihangsúlyozná, hogy itt egyfajta ajándékról, kegyről van szó. Nyilván senki nem tiltakozna, ha a kormánypropagandára meg a futballstadionokra szánt pénzt varázsolnánk át nyugdíjra. De hát ez fel sem merülhet, hiszen a futball prioritást élvez. Már akinek.

Az egészségügy, pláne a felsőoktatás viszont mesze nem ilyen kedves a hatalomnak, hiszen onnan folyamatosan vonnak ki forrásokat. Tipikusan távlatos gondolkodás. Tudom én persze, hogy direkt módon nem lehet ezt az és-hány-lélegeztetőgépet-lehetne-ebből-venni kérdést felvetni, de hát a közkiadásokat mégiscsak ugyanabból a szűkösségszaruból fedezzük. Márpedig a 2013. évi büdzsében a felsőoktatásra 123,5 milliárd van előjegyezve. (2006-ban ez az összeg még 196,5 milliárd forint volt.) A most hirtelen a kormány számára olyannyira fontossá vált 13. havi nyugdíj meg a számítások szerint belekerülne vagy 300 milliárdba.

De úgy látszik, a pénz most mégsem számít, legalábbis akkor nem, ha lehet egy kis választási osztogatásba fogni – nagyon is célirányosan. Ebben egyébként ugyanúgy gondolkodott minden kormány, merthogy a nyugdíjasoké a legkiterjedtebb szavazóréteg, és a legaktívabb is. Ezért minden kormány igyekezett is a kedvükben járni – legalábbis választások előtt. Sőt, emlékszünk: kialakult egyfajta licitálás is a pártok között, hogy ki tud nagyobb toronyórát ígérni.

Most, hogy a regisztrációt kilőtték, és nem lehet távol tartani a bizonytalanokat, meg kell nyerni a biztosakat. Így vélekedhetett a Fidesz, ami teljesen legitim elképzelés, csak sokba fog kerülni. Én ugyan nem lennék valami boldog a nyugdíjasok helyében, ha ennyire nyíltan megvásárolható választási darabárunak tartanának, de az sem várható tőlük, hogy utcára vonulva tiltakozzanak az „őket ért előnyök” miatt.

A tárgyilagosság kedvéért szögezzük le, hogy a szocik még sokkal inkább így gondolkodtak. Hiszen a 13. havi nyugdíj bevezetésének briliáns ötlete a Medgyessy-kormányhoz fűződik, és e nagyszerű vívmány megőrzése járult hozzá az államadósság jelentős növekedéséhez is. Ha volt felelőtlen „szociálpolitikai vívmány” – hát ez az volt. Bajnai szerencsére megszüntette.

És az mindjárt teremt is egy érdekes helyzetet, hogy várhatóan éppen ő lesz a Fidesz legnagyobb ellenfele a választásokon. Hej, de szépen lehet majd színezni az életképet a korábbi miniszterelnökről, aki nyugdíjasvérrel öblítette le a Sztroganoff bélszínjét. Fordítva meg kifejezetten pikáns a szituáció: érdekes fejlemény lenne, ha Bajnai azzal kampányolna, hogy ígérem, úgy learmortizálom a nyugdíjakat, hogy csirkefarhátra se futja.

A helyzet nem valami biztató: elég sok nem létező hónap van még.