Olvasd el ezt és hagyd, hogy hasson Rád
- aztán te válassz, hogy hogy akarod kezdeni a holnapi napot!

Michael egy olyan típusú srác volt, aki tényleg meg tudott örjíteni.
Mindig jókedvü volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettö lenne belölem."
Született optimista volt.

Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: "Ezt egyszerüen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?"

Michael azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak:
"Két lehetöséged van. Választhatsz, hogy jó vagy rosszkedvü akarsz lenni.
. Én a pozitív oldalt választom."

"Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerü." szóltam közbe.

"De, ilyen egyszerü." - mondta Michael, -"az élet csupa választási lehetöségböl áll.
Te döntöd el, hogyan reagálsz a különbözö helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod. A mottóm: te döntöd el, hogy hogyan éled az életed."

Gondolkoztam Michael szavain. Néhány évvel késobb megtudtam, hogy Michael súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 11 órás mütét és sok hetes intenzív ápolás után Michaelt elbocsájtották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam megkérdeztem hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettö lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?" Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy mi játszódott le benne a baleset pillanatában.

"Nos, az elsö, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva vizsgázik - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem emlékeztem, hogy két lehetöségem van: választhattam, hogy élek vagy meghalok."



Michael folytatta: "Az mentösök valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgösségire láttam az orvosok és növérek arckifejezését, ami azt jelentette: 'Halott ember.' És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást."

"Mit csináltál?" kérdeztem töle.

"Nos, mikor egy felvételis növérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegöt véve visszaordítottam: 'A gravitációra!' Mialatt az egész csapat nevetett elmagyaráztam nekik: Az életet választottam. Tehát megoperáltak, mintha élö lennék és nem halott." Michael a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Töle tanultam, hogy minden nap lehetőségünk van választani, teljes életet élni.



Hozzáállás kérdése minden.

Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Minden nap van elég, ami miatt aggódhatsz.
És ma van az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál.
:
AzZ ÖRÖK MOST-BAN ÉLVEZD AZ ÉLETET, MERT NEM LESZ TÖBB LEHETŐSÉG

Válasz

Minden megváltoztatható.
Mert ha nem az lenne, még mindig a fa tetején vackolnánk el éjszakára....
Azt tartja a magyar mondás is, hogy nincs lehetetlen- csak tehetetlen.
És ezt bizonyítja az élet is,- meg a technika és a tudomány is.
Ami nekem lehetetlen,- pl: 200 cmt ugrani magasugrásban,- azt más könnyedén teljesíti. TEHÁT?_ nem is ERŐLKÖDÖK, HOGY MEGUGORJAM....
CSAK a teljesítő képességünk határát kell megismernünk, és azzal kiegyeznünk, megelégednünk, és békében tudunk élni magunkkal....
Viszont ha tanulunk sikertelenségeinkből, akkor a következőkben már sikeresebbek leszünk,- lehetünk....
És a mindig jobbat akaró emberek az OPTIMISTÁK,- mert elhiszik,- tudják, vagy csak bíznak benne, hogy a következőt majd jobban sikerül megcsinálni,- megoldani......

Előzmény

Válasz

Igazatok van.
Szerintem a legfontosabb,hogy békében éljünk.minden szebb jobb akkor már.
Nagyon jó,hogy van felétek nyugdíjas klub.Én Újpesten lakom itt nem tudok róla,hogy lenne.
Ezért nagyon egyhangú az életem.
Jó lenne valahova tartozni .
Mindenkinek szép estét kívánok: Juli

Válasz

"Szeretem,sőt igénylem a békét" irod Kedves István!
Nagyon-nagyon vágyom én is a békességre és békére.
Való igaz az is,hogy nagyon fontos,hogy folyamatos kapcsolatba kell lenni idős korban is m á s emberekkel,hogy zökkenőmentesen eltudjam fogadni a környezetemet. Egy nyugdijas klub tagja vagyok,ahol hetente összejövünk,s uj emberek jönnek,mások elmennek a közösségből.Néha szeretem ugy"kivülről" figyelni egyes klubtagok viszonyát hozzám és másokhoz.
Az örökös méltatlankodók, a világot még mindig megváltani akarók valahogy szomorubbnak,feszültebbnek,ingerlékenyebbnek,kevésbé segitőkésznek tünnek,mint azok,akik elfogadják a korukat, a családi körülményeiket a társadalmiviszonyokat nem megváltoztatni,inkább csak elemezni akarják.

Előzmény

Válasz

Előző hszemhez egy kiegészítő fohász: vagy 10 éve van az íróasztalom felett, hogy meg ne feledkezzek róla:

" Adj Uram erőt, hogy képes legyek megváltoztatni , amit lehetséges,
belátást, hogy ne vesződjek azzal, ami megváltoztathatatlan,
és bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni az egyiket a másiktól.."

Mióta próbálom követni, nyugodtabb, jobb az életem..

Előzmény

Válasz

Szeretem, sőt igénylem a békét.. Már nem úgy, ahogy fiatalon - akkor pacifista voltam, é arra pl ráment a házasságom.. éppen ezért rájöttem, hogy a béke az egyetlen dolog, amiért még háborúzni is érdemes..
Elsősorban a belső békémet keresem: hogy önmagammal békében lehessek. Mert amíg ez nincs, kifelé sem tudok békét sem teremteni, sem azt élvezni.. A belső béke alapja az önismeret és az önelfogadás.. amiben sokat segít, ha álladóan kapcsolatban vagy más emberekkel, akik mások, mint te.. így hozzászokhatsz a másság (az önmagadban lévő, az elképzeléseidtől eltérő saját dolgaid) elfogadásához is.. Nem könnyű út - DE tőled (önmagunktól!) függ elsősorban.
És szeretem, igénylem a külső békét.. amihez nagyon hozzátartozik a környezetem elfogadása is.. Olyannak, amilyen.. A körülményeim elfogadása (valaki emlegette itt a takarót meg a nyújtózkodást - az elégedettség!) szintén lényeges része ennek a békének.. És még egy : amivel nem tudok megbarátkozni, azt meg kell próbálni megváltoztatni.. azért harcolni kell.. és érdemes is, DE csak akkor, ha az megváltoztatható.. Ha nem abba bele kell nyugodni..
Én békében szeretnék élni a hátralévő kb 30 évemben (egy boszorkány ennyit jósolt még..) tehát békét szeretnék teremteni magam körül.. és nemcsak a sajátomét..

Válasz

Kedves Mindenki!
Idős társunk merész lépése megrémisztő,de már nem kell Törökországba menni ahhoz,hogy ez megtörténjen egy nyugdíjas magyar emberrel, megtörténhet ez úgy is vele, hogy a saját lakásában tartózkodik.

Egy darabig gyűjtöttem az orkok rémtetteit hazánkban, már abba hagytam, mert süket fülekre,vak szemekre talált a probléma.

Nem is lenne bajom az orkok rémtetteivel, ha a saját fajtájával tenné azt,de kivétel nélkül idős magyarokra specializálták.magukat. Ezeket az esteket sem a Police .hu -ról tudja meg az ember, ebben biztosak lehetnek.

Egy ilyen erre szakosodott és lebukott ork bandánál 300 nyugdíjas cím volt begyűjtve, mint potenciális célszemély.

Nos itt lenne minden magyar nyugdíjasnak feladata,de nem láttam eddig a célok között még pajzán gondolat szintjén sem.

Remélem még mind kijön az olvasókból, hogy mire gondoltam,remélem visszaköszönnek azok a fontos , emberi és társadalmi feladatok, amit csak a déd - és nagyszülők tudnak adni a társadalomnak, senki más.

Válasz

Sajnálom,ha megrémisztettelek,de engem is sokkszerüen ért az általam leirt esemény.
Természetesen,aki szeret utazni és ebben leli örömét,hát utazzon,mások másban lelelik örömüket,hát minden időskoru tegye azt amiben örömét leli.Azt azonban most is fenntartom,hogy az időskor hoz magával korlátokat és a kitüzött céloknál, s azok megvalósitásánál ezt ajánlatos figyelembe venni.

Előzmény

Válasz

Kedves Fekete Éva! Megrémitett! Ha elutaztunk csakis a jóra és a kis pihenésre gondoltunk a betegségeinket " elfelejtettük", egy kicsit gondtalanul vidámak voltunk.Ma egész nap az Ön 70 éves ismerőse" motoszkál" a fejemben. A férjem már tervezi majd hogy lesz jövőre, egy kukkot nem válaszoltam, mert a gondolatomban rossz van, mi lesz ha?????Piszokul elvette a kedvem!!!Tudja Kedves Éva én a házamból két-három havonta egyszer megyek ki/ betegség miatt/ arra a bizonyos nyári kirándulásra gyüjtöm az erőmet.Természetesen a pénzt is. Mert minden fillérért amit erre félreteszek megdolgozom/ még igy betegen is/Akkor Ön szerint ne menjünk el mert bármi rossz bekövetkezhet??? Nem fognám fel igy ui. sok időset, tőlünk idősebbet látok utjaink során.Azért még hog" öregek" vagyunk nemcsak a halálra kell gondolni.Egy idézet részlete jár a fejemben, nem tudom ki irta/ majd eszembe fog jutni/ -- .... meghalok én csenben szabállyal, de beszédem van a halállal.....majd.......

Előzmény

Válasz

Miért és nem korlátozottak? Elgondolkodott már azon, hogy csak erre az oldalra (pofátlanul) feltett hirdetések feltételei szerint lehet nem korlátokról beszélni? (mondjuk eleve anyagi) Most attól függetlenül, hogy ismerőse 70-évesen, hogy járt, ez megesik ám 48- éves korban is ,és jó anyagi körülmények között is(főleg ebben a feszített,stresszes világban) Ha meg azt vesszük, hogy ismerőseinknek szeretteinknek, hátrányt és bajt. Mivel is? Azzal, hogy a törődést, oda figyelést elvárhatnánk ám betegség és baj nélkül is ám, feltéve ha nem másról van szó. Ennyit az ön "szerint"-röl.

Előzmény

Válasz