Nyugdíjas Klub

Valóban igaz, a következetesség is fontos, de talán én valamit még másként csinálok, mint a szüleik.
Nálam pontos napirend van. Megvan az étkezések, a pihenés, a munka, ezalatt a tanulást értem már, a szórakozás ideje stb. szabva a gyermeknek is. Ettöl eltérés csak kivételes esetekben lehet!
Menyem meséli, hogy neveletlen megint ez a gyerek. Mi a baj- kérdem. Hát, elmentünk vacsorázni, s ott egy kettes ülöalkalmatosságon ült, amire addig, amig az ételt nem hozták lefeküdt. Hiába figyelmeztettem, nem akart felülni.
Miért nem - kérdeztem, azt felelte, azért, mert fáradt.
Erre megkérdeztem, hogy hány órakor volt ez? Este 8-kor.
Most már mindent megértettem. Ez a gyerek pont ekkor szokott lefeküdni, mert reggel 6-kor kell kelnie!
Kérdem én, hogy miért kell ilyen késön étterembe vinni egy 7 ées gyereket?
Itt nem a gyerekkel van a baj, hanem a szülökkel. Azokat kellene megnevelni, s megmagyarázni nekik, hogy a családban a gyerek szempontja a legfontosab, s nem az ö kedvtellésük.
Lehet, hogy tévedek?

Előzmény

Válasz

Kedves Bernadett! Szerintem ebben az esetben a szereteten túl a következetesség hozott sikert, amit feltehetően korábban nem tapasztalt az unoka otthon. A következetességgel, pedig a biztonság érzetét biztosítottad. KJ

Válasz

Kedves Vera!
Köszönöm az elismerést, de itt valami félreértés van, ez nem 1 hét eredménye volt, inkább mondhatnám, hogy nagyon sokáig eltartott kb. 3 évig. A gyereket általában 4-5 hétre adták ide, addig, amig iskolába nem járt, általában 3 havonként.
Magam részéröl nem szeretem a majom szeretetet. Látom én azt itt a környezetemben is. Szerintem nem tesznek jót ezzel a gyereknek.
Más!
Állok a buszmegállóban, mellettem egy fiatal anyuka kb. 4 éves kislányával. A mama kutat a táskájában, mire a gyerek, add ide a csokit, amit vettünk. Most nem, mondta a mama. Erre a gyerek odasózott egyet az anyjának. A mama ezt szó nélkül türte!!!???
Ledöbbentem. Biztos vagyok benne, hogy ez velem, az unokám esetében sohasem történhetne meg.
Szóval nehéz dolog a nevelés, de ha szeretet van, akkor minden megoldható.

Előzmény

Válasz

Igen,Kedves Bernadette amit te csináltál az volt helyes,őszintén gratulálok neked hogy 1 hét alatt sikerült ilyen nagy változásokat elérni ,talán nálad kéne nevelődni annak a gyereknek!:-)
Furcsa paradoxon,mert általában fordítva szokott lenni, a nagyszülők inkább kényeztetik ,babusgatják az unokákat,szinte mindent megengednek nekik,a szülő meg győzze energiával a "visszaállítást".
Magam is a "napirend" híve vagyok,csak néha-néha térek el kis dolgokban ettől,persze gyereke és annak kora válogatja,nincs egységes módszer,itt is két ember "alkalmazkodásáról" van szó,de azt ki kell emelni a nagyszülő és unoka viszonya egy kicsit más,melegebb,bensőségesebb,megengedőbb persze bizonyos határig.
Nálunk ilyen probléma nem volt,egységes "nevelési szemléletünk" van lányommal.
Amikor fiam kicsi volt,gyakran sírt,hamar elvesztette türelmét,hisztinek nem nevezném,mert a dolgokat odáig nem engedtem fajulni,igyekeztem megelőzni, elterelni a figyelmét,amely sokszor járt sikerrel,persze nála érthető volt, koraszülöttként jött a világra, 1 hónapig volt inkubátorban,sokat szenvedett kb 1 éves korára érte utol társait.A sírásai,türelmetlensége, izgágasága betudható volt ennek,pl nem szerette a babakocsit,nem aludt délután,olyan volt mint egy sajtkukac:) az inkubátor megtette hatását, nem szerette a bezártságot, az egy helyben maradást. ezt csak példának hoztam fel,minden gyerek "hisztijének","kezelhetetlenségének" oka van,ha ezt tudjuk,tudunk ellene tenni is.Okosan, türelemmel,szeretettel, a gyerek korának megfelelő beszélgetésekkel,foglalkoztatásával,talán így elkerülhető a hisztizés,makacskodás.Kivéve a dackorszakot, de az egy más téma.

unokáim.jpg

Előzmény

Válasz

Az én unokám egy rettenetesen akaratos és eleven gyerek. Mindig akaratoskodik, s ezt már egész kis kora óta. Az anyukája meg azért, hogy ne kelljen vitatkozni, s hogy nyugta legyen, mindent ráhagyott.
Aztán mert nem bírt már vele mindig odaadta nekünk hetekre, hogy kipihenhesse a fáradalmait, mert állítólag idegileg teljesen odavolt.
Volt is bajom ezzel a gyerekkel elég. Ha reggeli után elmentünk bevásárolni, akkor mindig akart egy zsemlyét, vagy virslit vagy csokit rágcsálni. Na, nem azért, mert éhes volt, hanem azért, mert ehhez szoktatta az anyukája.
Nálam ilyesmiröl szó sem lehetett, mert egy meghatározott napirend van. Közben nem rágcsáunk meg nasizunk össze-vissza, mert akkor a föétkezéseknél a gyerek természetesen nem éhes. Ez csak 1 példa a sokból. Regényt tudnék írni.
A hisztik elkerülése érdekében elmondtam neki, hogy nálunk mi a rend. Lehet virsli, meg zsemlye, de mondjuk csak uzsonnaként, a csoki meg akkor, ha rendesen evett a föétkezésekkor, persze csak mérsékletesen. Ha ezt nem fogadja meg, akkor nem megyünk közösen bevásárolni. Ilyenkor aztán otthon néha elkezdett tisztességesen orodítani, beszélni vele nem lehetett. Azzal fenyegetett bennünket, hogy hazamegy. Erre megfogtam a két vállánál fogva, kitettem az ajtó elé (családiházban lakunk) , s mondtam, na akkor indulás. Egy ideig még ordított, s majd amikor megnyugodott, akkor beengedtem.
Aztán próbáltam neki a helyzetet megmagyarázni. Erre kezet emelt rám. Elkaptam mind a két kiskezét, leszoritottam, s mondtam addig el nem engedem, amig a szándékáról le nem tesz. Ez megismétlödött jó néhányszor, de soha sem felejtettem el neki este mesét felolvsni, elalvás elött megsimogatni, megpuszilni. Ilyenkor mindig a nyakamba borult, s azt mondta "nagyi szeretlek". Egy idö után elmultak a "viharok". Közösen öntözzük a virágokat, sütjük a kedvenc süteményét, megyünk problémamentesen bevásárolni. Megkérdezzük, hova szeretne menni, mit kiván megnézni stb. Én meg a mai napig sem engedek a nevelési elveimböl. Szóval pálfordulás történt.
Aztán, amikor eljöttek a szüleik érte, s megint vitája volt az anyukájával, akkor a mama rákérdezett, "miért viselkedsz te így velem, a nagyival teljesen más vagy." Válasz, "azért, mert ez itt így szokás! "
Amikor hazaindulnak a kocsi nyitott ablakán integet, s kiabál nekünk vissza, nagyi, nagypapi szeretlek benneteket.
Hát akkor most döntse el ki-ki felfogása szerint, hogy ki nevelt rosszul.

Előzmény

Válasz

Ti hogy vélekedtek erről,mit csináltok ha hisztizik unokátok?

"A hisztis gyerek és a szülői felelősség/ és nagyszülői?)

A szülő rémálma a hisztis gyerek, mikor a kicsi rúg, toporzékol, földhöz veri magát és követelődzik. Mindezt persze a közértben vagy a járda közepén teszi. Minél nagyobb a közönség, annál nagyobb a figyelemfelkeltés lehetősége is. A kérdés az, hogy a gyerek temperamentuma okozza a hisztit, vagy a szülői bánásmód eredményezi?

A gyermek lehet eleven vagy nyugodt természet, akármilyen is, aranyosnak tartjuk. Az azonban már nem annyira aranyos, ha a földhöz veri magát, ráadásul nyilvános helyen, emberek között. Ezzel a problémával nem is olyan egyszerű elbánni. Felvetődik a kérdés, kit is kell okolni ilyenkor, a gyermeket vagy a szülőket? Létezik-e hisztisnek született gyermek, vagy a szülők, illetve a környezete ösztönzi a kicsit erre a viselkedésre? A kérdésre adott válasz egyáltalán nem mindegy, hisz az egyiket úgymond lehet orvosolni, de a másikra megoldást találni lehetetlen.

Folytatás következik:

Válasz

Folytatás:

A hisztis gyerek és a szülői felelősség/ és nagyszülői?)


A hiszti nem egyenlő a daccal. Igaz, hogy a dackorszak ideje a hisztizés kezdete, de az anyától való függetlenedés, a világgal való megismerkedés igénye egy természetes folyamat a fejlődésben. Az egyszerű hisztit mégsem szabad összekeverni a daccal, hiszen a hétköznapi hisztizés nem más, mint fiziológiai reakció, amit valamiféle hiány vált ki, legyen ez a vércukorszint leesése, vagy akár folyadékhiány. Ha a gyermek sok édeset eszik vagy iszik egyszerre, akkor a szervezetébe nagy adag cukor jut, majd egy idő után hirtelen zuhanásnak indul ez a szint, és ez hangulatváltozáshoz vezet. Tehát a hiszti nem gyermekkori sajátosság, hiszen ha felnőttel történik mindez, akkor is hangulatváltozás lép fel, csak ilyen korban már nem bömbölést és a földön való hempergést vált ki.

3 éves kor környékén a gyermek akaratlagos cselekvései nagymértékű fejlődésnek indulnak, elkezd úgymond kinyílni a világ felé, meg akar mindent fogni és kóstolni. A szülőknek pedig szokatlan az új tevékenység, ezért vagy nem akarják, vagy nem tudják ezt megszokni, és a tiltás lesz az elsődleges eszköz, amivel felelnek a gyermek tetteire. Mikor a gyermek korlátozva érzi magát, fellép a saját érdekében, mert nem tudja, miért nem teheti azt, amit akar. A szülői „nem” pedig csak olaj a tűzre, mivel a kicsi eltanulja ezt a magatartást, és ő is nemet fog mondani minden kérésre, és persze a tiltásra is. A gyermeknek igazi megrázkódást okoz a visszautasítás, ezért lesz dacos, és veszti el a kapcsolatot a külső világgal. Így adja a szülő tudtára, hogy nem érti, mi történik.

A kommunikáció igen fontos szerepet tölt be a gyermeki dac megszületésében. Ha a szülő és a gyermek között nem megfelelőképpen folyik a kommunikáció, akkor a kicsit az akaratában szintén csak korlátozza a szülő. Nem szabad úgy beszélni róla, mintha ott sem lenne, vagy mintha nem lenne megfelelő partner a beszélgetésben. Ezzel félelmet kelt a felnőtt a gyerekben, nem kap elegendő figyelmet, és magányosnak kezdi érezni magát. Ilyenkor nem meglepő, ha elvonul, babrál dolgokkal, vagy olyat tesz, amit nem szabadna, csak hogy a figyelmet magára terelje.

Érdemes belátni, hogy eredendően hisztis gyerek nincs, ez nem genetikai kérdés, hanem fiziológiai okok felelősek a hisztiért. Megfelelő odafigyeléssel kezelhető, akár el is kerülhető a hisztizés. A dacot pedig a szülő tanítja meg a gyereknek a tiltással, és a „nem” használatával. Érdemes helyette elmondani neki, milyen következménnyel jár például, ha nem vigyáz a mászókán, vagy ha figyelmetlenül rohangál, mintsem megtiltani azt neki. Nem elegendő csupán annyit ismételni mindig, hogy „Nem szabad!”

4252768142.jpg

7289821964.jpg

Válasz

Remélem nem fogtok máglyára küldeni, amiért átmásoltam ill. kiiktattam a szavazást./ A bevezetőben kimaradt a NEM szó:helyesen:"azt hiszem NEM az a lényeg hány van és mi erről szavazzunk,"
Minden szöveg,kép megmaradt,kivéve a kéregető Marikával kapcsolatos hozzászólásokat.Ő egy ismert alak az egész neten,de erről majd később.

Beszélgessünk az unokákról/déd, ük/ ne csak azt soroljuk fel hányan vannak és hány évesek,hanem a nagyszülők és unokák kapcsolatáról ill,a szülőkkel/gyermekeinekkel/ fekmerülő "problémákról",és még ami ehhez hozzátartozik.

tente.gif

Válasz

Kiss-Gál Ilona üzente 2 hónapja :
Nekem "csak" 8 unokám van. 19-től a 2 évesig. Nagyon szeretem őket, szoktam is mondani, hogy "imádom a pofádat". A gyerekeimnek is mondtam és apósom mindig rám szólt, hogy imádni csak az istent lehet. Okkal nem Isten imádónak neveltek, az én istenem is megvan. A kézzelfoghatót forró hőfokon így fejeztem ki, és manapság is. Magamban megvan a jó helye.

Pataki Sándorné üzente 2 hónapja :
Kedves László!
Gratulálok az unokákhoz.
Igazad van,nincs rossz gyerek csak eleven.Felénk azt mondják: nem a gyerek rossz .a szülő tehetetlen.
Lehetne vitatkozni de semmi értelme.
A gyereknevelés nagyon nehéz , egyre nehezebb lesz.
Szpé estét kívánok mindenkinek.
Üdv.anna

Válasz

Sebestyén Miklósné üzente 2 hónapja :
A nyomorult szó amivel a honatyákat illettem csak egy igen finom jelző volt. Nem kell velem egyetérteni, lehet őket magasztalni is. Nekem a honatyák nem az embertársaim, szégyelném, ha azok volnának. Had ne fejezzem ki, hogy az én szememben ők micsodák. Az, hogy szerintem imádni Istent kell, az nem zárja ki, hogy a véleményem ne rejtsem véka alá. Nem vagyok én egy szenteskedő, szemforgató ájtatósmanó. A kettő nem ugyan az. Igenis engen úgy neveltek, hogy van hitem, de nem kell azért szemforgató életet élni. A hit nem kényszerít ilyen viselkedésre. Sőt, sajnos sokszor vissza kell magam fogni, hogy ne nevezzem a dolgokat a nevükön. Ajó és könnyü élet sok mindent kihoz az emberből. Egyébbként mindenki azt imásd akit akar, hisz vannak a világon sokan akik hamis dolgokat imádnak. Az ő dolguk nekem semmi közöm nincs hozzá, nem is foglalkozom velük, mindenkinek a magánügye. Borimama

Sebestyén Miklósné üzente 2 hónapja :
Teljesen egyetértek veled, hiszen nem biztos, hogy ami nekem szép, jó, tehetséges, az másnak is az. Lehet, hogy az ellenkezőjét váltja ki a másik emberből. Borimama

Sebestyén Miklósné üzente 2 hónapja :
A gyerek nem rossz, csak a felnőtt türelmetlen. Borimama

Válasz