juhász nagy sándor üzente 10 éve
Oláh Aranka üzente 10 éve
dr.Bakai Borbála üzente 10 éve
juhász nagy sándor üzente 10 éve
érdekes,hogy 2 millió ft feletti jutalom összegét az uraknak(nagy vezetőknek ) vissza kell fizetni az állam kasszába. Ezt a nép nagyon köszöni ,,,az a nép amely egy fillér jutalmat nem kap már a munkahelyén sem karácsonykor sem más sátoros ünnepek alkalmakor.évek óta. Nekünk is járna, de nem jut..
A jutalmazott felsorolásban azon állami cégek vezetői vannak többségükben a sajtó által felsorolva akiknek a cégjei csak minimálbért fizet a dolgozók többségének..
Szent-Királyi István üzente 10 éve
Kedves János! Nem pitizni fognak.. hanem adnak.. pontosabban és szokásuk szerint visszaadnak.. abból, amit korábban elvettek.. csak éppen nem annyit adnak vissza, hanem kevesebbet.. DE ezt úgy állítják be, mintha ajándékba kaptuk volna.. az ő nagylelkűségük jeleként.. (amiért aztán akár kötelezően hálásnak is kéne lennünk, azaz csak rájuk szavazni!!). Hátha elfeledkezünk arról, hogy az általuk hozott Alaptörvény szerint a nyugdíj már nem szerzett jog, hanem csak adható.. és bármikor bármilyen mértékben csökkenthető, akár teljesen meg is szüntethető.. ui semmi nem garantálja, hogy az jár.. a cikkben hirdetésként van jelen, hogy kik mennyit kapnak.. (pl rokkantak) csak az nincs benne, hogy létbizonytalanságba taszították őket.. Nagyon észen kell lennünk..
Jakab Katalin üzente 10 éve
Kerék Tibor üzente 10 éve
Magdinak kell igazat adnom, mert a fogyasztási cikkek és elsősorban az alap élelmiszerek ára 2010 óta 70 - 110%-al növekedett és akkor nem beszéltünk az időseket érintő gyógyszerek árának növekedéséről (bár a kormány gyógyszerár csökkenésről beszél, amit a kiváltásukkor nem érzünk). Akik azt állítják, hogy az infláció 1,9%, azok nem járnak piacra, vagy élelmiszerüzletekbe. Lehet, hogy a gőzmozdony és a lépegető exkavátor árát 90%-al csökkenteték, de ez a nyugdíjasok szempontjából nem bír jelentőséggel. Az viszont igen, hogy az orbánkormány 1999-ben a törvényben meghatározott 20% emelésből lecsapott 9%-ot, ami a mai napig nekem 1,9 milliót vett ki a zsebemből. Plágium (Smidt) Pál a választások előtt garancialevelet küldött a nyugdíjak értékállóságáról, csak azt nem tudom kinél lehet reklamálni, mert a termék nem állta ki a garanciát.
dr.Bakai Borbála üzente 10 éve
Magdika!
Ebben az inflációban benne van minden ami kapható,de főleg a rezsi csökkentésnek hazudott intézkedés vitte le.A kis emberek zöme a rezsicsökkentést észre sem veszi mert olyan csekély összeg mert alig használ villanyt,fával fűt nem gázzal stb.Ez tetemes összegre rúg viszont azoknál akik az úszómedence vizét is melegítik netán a járda jégmentesítéséről is elektromos fűtéssel gondoskodnak.Az alacsony inflációt ez okozza.Valamikor az emelések mértékénél a nyugdíjas kosárt -ami jelentősen éltér az egésztől éppen a nyugdíjasok eltérő fogyasztása miatt-is figyelembe vették,ez már a múlté.Most is mint mindig a Fidesz kormány alatt a felső 10 %-ék jár jól az inflációs adatok alacsonyan tartásával.Nekik nem számít ,hogy drágább a kaviár.
Ökrös Magdi üzente 10 éve
Én egyszerűen azt nem értem,hogyan számoltak ki ilyen inflációt??
Elárulhatnák,hol vásárolnak,mert akkor én is oda fogok járni vásárolni.
Én nem 2 % körüli inflációt tapasztalok sem a gyógyszertárban,sem az élelmiszerboltban,sem a piacon!!
Jakab Katalin üzente 10 éve
Kedves Koncz úr!
Teljesen egyetértek Önnel. Egy másik, hasonló témájú blogban már leírtam, hogy véleményem szerint mennyire igazságtalan az automatikus %-os emelés, ami tovább növeli a különbségeket a nyugdíjak között. Juhász úr azonnal kinevezett rondfa írigynek, de továbbra is fenntartom, igazságtalan, méltánytalan és elsősorban hazug a nyugdíjemelés mai rendszere.
Ari Zoltánné üzente 10 éve
Akkor már gondolkodhatok azon, hogy mire is költsem az emelést: pasira, világ körüli utazgatásra, vagy inkább vegyek nyugtatót? Kenjék a homlokukra!
juhász nagy sándor üzente 10 éve
helló Csaba !
Hát itt is találkozunk?
Süketelnek ezek a számokkal, mernek mondani dolgokat és a nép fia meg elhiszi mert mondá le vagyon írva!
Koncz Csaba üzente 10 éve
Koncz Csaba üzente 10 éve
Ez gyalázatos! Így tovább nő az egészségtelen olló a pici és a magas ellátások között! Maga a nyugdíjmegállapítás (összeg) is teljesen embertelen, és sérti az egyenlő elbírálás elvét is!!!! A kisnyugdíjakkal, - úgy kb. 160.000 Ft alatt - rendelkezőket nem a KSH-s inflációs előrejelzése sújtja - és évek óta (!) hanem annak sokszorosa/többszöröse! Számoljanak már utána!
Az a szerencsétlen, gondolkodni nem tudó "képviselőnk" meg még ujjong a tévében.... több jut az unokáknak? Ugyan mi a fenéből? A rezsi, fenntartás, gyógyszer havi összege több, mint az ellátás! Hol élnek ezek a majmok? Élelemre nem is marad!
weppert jános üzente 10 éve
Majd mikor szavazni kell akkor majd pitiizni fognak. És akkor kel meg mutatni hogy számitanak e a nyugdijas szavazatra
Perei Jánosné üzente 10 éve
EZ döbbenetes! Iszonyú rágondolni is a lelketlenül gonosz menyére és a hajléktaln fiára, de még iszonyúbb a Londonban élő gyermekére! MIÉRT nem érdeklődött, MIÉRT nem jött meglátogatni soha az idős Édesanyját? MIÉRT nem törődött senki az idős anyával???
Emberi? nemtörődömség, lelketlenség és szeretetlenség? Sajnos MAnapság egyre több van ilyen. Nem félnek az Istentől, vagy attól, hogy majd ők is ilyen elhagyatott sorsra jutnak, ha a saját gyrmekeik előtt ILYEN példát mutatnak?????
Perei Jánosné üzente 10 éve
Vajon EZ nem olyan lesz, mint a beígért 13. és 14. havi nyugdíj? ÉS A HÜLYE EMBEREK ELHITTÉK EZT A SÜKETELÉST, pedig NINCS is 13 és 14. hónap egy évben!!!!
Gyenge András üzente 10 éve
Nem én írtam. Találtam. Jól illeszkedik a 2,4 %-os emeléshez...
" Ma, valahol Magyarországon, a létminimum alatt..."
47.000 Ft nyugdíja pár nap alatt elfogyott. Kifizette a boltban a tartozásait kamatostól, a postán hatezer forintot hagyott a villanyszámlára, elküldött a fiának ötezer forintot a főváros egyik hajléktalanszállójára, végül az önkormányzatnál a kutyaoltás elmaradt összegét fizette be.
Tervezte, hogy tüzelőt is vesz, de a pénztárcájában csak három darab ezres maradt egész hónapra. Vett a boltban fél kiló kenyeret és egy fél liter tejet is és lassan totyogott hazafelé a sáros úton. Az utat nézte mereven, nehogy elcsússzon. A szőke boltosnő ingerült volt, miután kilépett ajtón, mert megint szellőztetnie kellett a szerinte rossz szagú öregasszony után. Sejtette, hogy talán érezni rajta a kihagyott tisztálkodásokat, azt, hogy nem fürdött hetek óta, de azért mégis azt gondolta, hogy tisztán tartja magát. Gondolni sem mert arra, hogy utána szellőztetni kell a boltban. Volt a házban fürdőszobája, de azt már nem tudta felfűteni, meleg vizet is csak a gázon melegített, ha mosakodott. A bojlert már régen kikötötték. Nem sokkal azután, hogy férje hazafelé jövet a munkából összeesett a buszon és vele már csak annyit közöltek, hogy egyedül maradt. Félretett pénzük egy része a temetésre és a sírkőre ment el, a maradékot, néhány tízezer forintot fiának a kezébe nyomta, aki lejött hozzá, de a gyerekkori haverok közt nem akart segélyes ingyenélő lenni, ezért visszament a fővárosba segélyes ingyenélőnek. Persze dolgozott volna a Laci, de nem kellett évek óta sehova. Erős volt, két kőműves keze alá dolgozott, attól sem ijedt meg, ha neki kellett a kőműves vagy a burkoló helyére állnia.
Gyenge András üzente 10 éve
Bármit elvállalt, mégsem kellett sehova. A menyére is mérges volt. Addig kellett neki a fia, amíg dolgozott Pesten, küldte a pénzt. Amikor nehéz helyzetbe került, akkor elzavarta otthonról és maga mellé fogadott egy fiatalabb férfit, akivel kiköltöztek a távoli angol fővárosba és még az egyetlen unokáját is magukkal vitték. Hónapok óta semmit sem hallott felőlük. Eleinte még telefonált néhányszor Lacika, hónapokig csak miatta tartotta meg a telefonelőfizetést, de aztán már nem csörrent meg a piros készülék. Sokat szomorkodott, bosszankodott. Félt attól, hogy ott abban a távoli nagyvárosban talán történt velük valami, sokáig csak azért nézte a híradót, hátha megtud valamit, hátha meglátja véletlenül egy híradásban az unokáját. Aztán egy napon a TV nagy durranással megadta magát. A szerelőt kihívta, de nem volt nyolcezer forintja a javításra. Néhányszor megpróbált érdeklődni nászasszonyától, hogy mi van a volt menyével, unokájával, de az csak kapuban állva fogadta, nem hívta be, mint régen. Nem is mondott semmit, csak foghegyről annyit, hogy megvannak, ne aggodalmaskodjon, meg azt is hozzátette, hogy jelentkeznek majd, ha van velük valami. A sáros úton hazafelé totyogva sok gondolat kavargott a fejében, sok oka volt a szomorúságra, de ő vitte a sok terhet, amit az élet rárakott. Amióta elment a férje, azóta minden nehéz lett, elviselhetetlenül nehéz, de senkinek sem panaszkodott. Otthon gyorsan nyitotta az ajtót, rámordult a macskára, amiért az csak lassan ment be utána a konyhába. Vigyázott, hogy ne hűljön ki a lakás. A tűzhelyre tejet tett melegedni, vízzel felhígította, kenyeret aprított bele, de még mielőtt rendesen megmelegedhetett volna, ellobbant a láng. Először a macska edényébe rakott, majd vitt a hátsó udvaron fagyoskodó kutyához is. Sok nem maradt a lábas alján, de neki annyi is elég volt. Elgémberedett keze nem engedett fel. A langyos tej miatt felmelegedett a szájában a levegő és lehelete meglátszott a konyhában. Nagyon hideg volt a lakás minden pontján. Lekapcsolta a villanyt, kabátját a szék karjára tette, bebújt a paplan alá. Macska a lábához a gömbölyödött. Nem tudott elaludni. A paplan alatt sem érezte, hogy átmelegedne. Fát kellene szerezzen, arra is gondolt, hogy kivágatja a nagy almafát, de az is pénzbe kerül, a gázpalack is. Összerándult a gyomra, mert eszébe jutott, hogy milyen kevés maradt a pénztárcájában. Eszébe jutott a fia, aki azon a kegyetlen helyen kell lakjon, az unokája, aki biztosan szomorú ott a messzeségben. Még kihajolt az ágyból a pohárért, a víz jéghidegen folyt le a torkán. Amikor végre elaludt, akkor is nagyon fázott. Arra gondolt, hogy holnap talán kisüt a nap és egy kicsit majd átmelegíti magát a teraszon. Szinte érezte a téli nap kellemes melegét a bőrén, látta a fényességet a lehunyt szempilláján keresztül. Szép álomba szenderült, együtt volt végre mindenki, akit szeretett. Furcsa volt, mégsem szólt egy szót sem. A jót ő pont úgy fogadta, mint a rosszat. Mosolygós beletörődéssel. Egyedül a férje miatt bosszankodott, amiért a buszról nem egyenesen hazafelé jött, hanem belépett a kocsmába egy pohár sörre. Aztán a szikrázó tavaszi napsütést lassan felváltotta a szürkület, egyre sötétebb lett és az utcai világítást sem kapcsolták fel. Áramszünet megint, csóválta a fejét álmában, aztán lassan elborított mindent a sötétség. Nem történt semmi különös. Sem indulás, sem megérkezés, csak a mélyülő sötétség. A kutya két napon és éjszakán át vonyított a hátsó udvarban. A szomszéd ház évek óta üres volt, szemben már le is bontotta az önkormányzat a szétmálló vályogházat. A falugondnok, aki hétfőn az ebédet hozta, nem találta a kapun az üres ételhordót. Bekiabált, álldogált egy darabig, aztán félve belépett az udvarba, hangosan nyugtatva a szinte megbolondult kutyát. Amikor a konyha kilincsét lenyomta, tudta, hogy mivel fogja szembetalálni magát. A lassan kinyitott ajtón keresztül a macska rémülten szaladt ki az udvarra. Nem lépett be, az ajtót szélesre tárva fényt, téli meleg fényt engedett a konyhába. A sarokban lévő ágyon, félig kitakart, mozdulatlan test feküdt, lehunyt szemmel, arcán egyértelmű mosollyal. Édeskés illat lengett a levegőben, egy kanál és egy alumínium edény volt a konyha közepén a cementlapon, biztosan a macska verte le az asztalról. Nem volt szükség önkormányzati temetésre. Az iratok közt minden költséget fedező pénzköteget találtak. Nem volt ráírva, hogy a temetésre lett félrerakva, de mindenki tudta, hogy csak azért lehetett ott. Fiát két napos keresés után találták meg. Közömbös hangon fogadta a hírt, de még aznap este hazaindult. Az éjszakai vonattal azonban nem jutott messzire. A fővárostól alig negyven kilométernyire leszállították a vonatról és minden kérlelés dacára fogdába zárták. Kihallgatása másnap délután kezdődött, pontosan akkor, amikor anyját utolsó útjára indítottak. Mindössze hárman álltak a felbontott sír előtt, ahová férje után most a feleség is megérkezett. Miután a betonlapot visszahelyezték, a polgármester a fejét csóválva lerakta a sírra a magával hozott virágot. Minden kész volt, már csak az évszám hiányzott az asszonynév mellől. A sírköves néhány nappal később fáradtan véste fel a 2013-es évszámot.