Kedves Éva!
Még csak annyit az előttem szólóhoz, hogy szerintem senkit nem fikáztak ezen az oldalon azért, hogy nem a politika volt írásának a témája. Hogy , hogy nem de eddigi meglátásom szerint, vagy minden téma az lett, hogy politikai témába torkolt a dolog, vagy elsikkadt és lezárult a téma. Persze ez gondolom ,nem az írogatók hibája. De meg tiltva semmilyen feldobott téma nincs. Szerény meglátásom szerint, kinek mi fáj( és úgy fest a dolog a megélhetés biztonságát szorongatja az a bizonyos cipő)

Válasz

Kedves Éva! Vitatkozz nyugodtan! Nem kell a többségnek sem behódolnod.. tartsd magad nyugodtan ahhoz, amiben hiszel.. DE ugyanezt ugye megengeded a többieknek is..
Azt hiszem tudatosan vagy sem, mindenki valamilyen teljes életet szeretne élni.. DE ez a teljes élet mindenkinek más egy kicsit.. Hadd éljük meg mindannyian a saját értékeink szerint az életünket.. a sokszínűség szép és gyönyörködtet, nem szükséges mindenkinek ez én sokszínűségemet szeretni-követni.. Engem egyes művészetek mellett a politika is érdekel.. és még sok minden.. Nem hiszem, hogy mindezeket másnak ugyanúgy kellene szeretni..
Éld azt az életet, ami neked jó.. és élhesse más is azt, ami neki jó.. Így egyre több elégedett (kevésbé frusztrált) emberrel találkozhatsz itt is.. mert nem lesz hiányérzete.. És ha téged zavar a politika, lépd át.. nem kötelező itt is ezzel foglalkozni.. már ha elkerülhető..
Szeretettel
István

Előzmény

Válasz

Hát igen. Mindenki mondhat azt amit akar (demokrácia van-vagy nem???????)de kell, hogy napi szinten mindenről valóban tudjunk, mert sajnos az életminőségünket nagyon is befolyásolja! Főleg ha tudatlanul állunk előtte!! Mi mennyibe kerül, mint ahogyan azt András leírta, és hogy "nagyjaink" mit akarnak a nyugdíjunkka., Mert őszintén nem foglalkoznék én sem ezekkel a dolgokkal, ha lenne annyim, hogy gondtalanul, nyugodtan, élhetnék! Dehogy gondolnék én a politikára, meg a napi megélhetésemre, utazgatnék, kirándulnék, végre mindenhová eljuthatnék!!!!!! De--és itt van az a DE!!!!!!!! Pedig én is ledolgoztam a 44 évemet, becsülettel, és ???????????????

Válasz

Kedves Ervin. Bizony így lenne szép a nyugdíjas élet. Csak sajnos manapság nem lehet ki kapcsolni a politikát a mindennapi élet nehézségeit. Hiába játszanánk struccot akkor is rengeteg a minden napi élet nehézsége. Meg kell oldani olyan dolgokat, ami nem engedi a lazítást, a kényelmesebb életet. Nem mi akarjuk nyuggerek, hogy ilyen szomorú sorsunk ilyen nehéz életünk legyen. Vannak elöljáróink, akik mindent meg tesznek ezért. Szakadjon rájuk az ég.

Válasz

Kedves Éva !
Hát akkor itt a nagy lehetőség! HAJRÁ! Mindent bele !
Be lehet kapcsolódni,- fel lehet rakni ami tetszik...
És aztán meglátjuk, meddig tart a lendület, meg a hevület.
Hát akkor lássuk azokat a nagy titkokat!
És legalább lesz választék!
És a végén, minden kiderül.....
Az volna a legszebb, ha mindenki derülne!

Előzmény

Válasz

Na jó. Nem vitatkozom. De engedtessék meg nekem, hogy pár dologra felhívjam a figyelmeteket.
Kérlek benneteket, vegyétek a fáradságot, és nézzetek vissza pár oldalt.
HÁNY POLITIKAI CIKK VAN EGY-EGY OLDALON?
KIK RAKTÁK FEL? (csak pár nevet találtok)
KIK SZÓLTAK HOZZÁ?

Aztán gondolkodjatok el rajta, hogy az a pár ember indíthatna politikai vitafórumot.

És még valami. Elárulok egy nagy titkot. Másról is szól az élet :)

Válasz

Kedves Edit, nagyon egyetértek veled.. nagyon jól tartalmazza a mondanivalód azokat a dolgokat, amelyekről én megfeledkeztem alábbi hszemben.. ami jól mutatja, mennyire szükség van itt a józan párbeszédre, az egymásrafigyelésre, és a saját elképzeléseink, véleményünk kifejtésére, közzétételére.. Különösen hasznosnak és lényegesnek tartom a saját helyünk megtalálására és a tapasztalataink hasznosítására vonatkozó megjegyzésedet!! Úgy érzem meg is kell köszönnöm neked! Köszönöm!!
Szeretettel
István

Előzmény

Válasz

Nem hinném, hogy ilyen idillikus lenne a nyugdíjas emberek élete, mint ahogyan ebben a levélben elhangzott. Mivel az életkor kitolódott, és nagyon sok nyugdíjas még dolgozik ha teheti, mindennapjait át meg átszövik a politikai és gazdasági problémák. Lehet a homokba dugni a fejünket és visszaemlékezgetni a dicső múltra, de ettől még a jelen nem lesz kellemesebb. Mi még korunktól függetlenül, kell hogy tisztában legyünk a körülöttünk kavargó világgal, és nem épülhetünk le szellemileg a napi 24 órás bélyeggyűjtés és adomázgatás szintjére. Kedves Nyugdíjas Társaim! Csak ne zárkózzatok el a világ dolgaitól, mert igenis van még helyetek a társadalomban, és a sok-sok tapasztalatot nem szabad eldugni a rekamié fiókjába!

Válasz

Kedves Ervin!
Azt hiszem, hogy egy nyugdíjas is élhet teljes életet.. amiben nemcsak a volt, hanem a jelen és a jövő is benne van.. hiszen nekünk is van jövőnk, mégha rövidebb is, mint a ma aktívaké.. és ehhez hozzátartozik nemcsak a mi életünk, hanem a közvetlen környezetünk, elsősorban gyermekeink, unokáink - és igen, az országunk jövője is.. ami a jelenünkből alakul.. Tehát szerintem igenis szükség van vagy lehet a jelenünk reális megismerésére, és az abból következhető jövőképre is.. mégpedig azért, mert mi már megtapasztaltunk sok olyan dolgot, amit a mai fiatalok nem ismerhetnek.. és amely tapasztalatokért nem kéne ugyanazt az árat velük megfizettetni, amit mi már leperkáltunk - akár tetszett, akár nem.. Talán még a kiutat is meg tudhatnánk találni, hiszen van közöttünk szinte minden szakmából, mindenféle tapasztalattal és képességgel "felszerelkezett" bőven.. és minket már nem hajtanak olyan szándékok, célok, amelyek könnyen félrevihetik a vezetők, döntéshozók tevékenységét (hatalom, pénz, befolyás, stb..), mi már nyugalmat, biztonságot, békét kívánunk.. és nem is elsősorban önmagunknak, hanem a JÖVŐNEK... ami az ország és utódaink.. Igen, tájékozottnak lenni nem mindig kellemes, mert kizavarhat a langyosvízből, amit látunk, amit nem mi, és legtöbbször már nem is nekünk, de éppen utódainkat nagyonis érintően tesznek..ahová az ország megy, ahová irányítják.. És mivel mi talán éppen ezért kevésbé elfogultan tudhatnánk megítélni a dolgokat, neadjisten még talán használható megoldásokat is képesek lennénk/vagyunk felvetni.. DE ehhez tudni kell, MI IS VAN ma.. Mi történik, és annak mi a következménye.. Tehát nem árt, ha megjelennek a hírek, és az sem, ha megbeszéljük ezeket.. Persze ha van, akit ez zavar, nem érdekel, annak nem kötelező.. Engem pl sokkal jobban zavar a tájékozatlanságból eredő csacskaságok tömege, amin a megbeszélésekkel talán segíthetünk.. javíthatunk.. mondjuk önmagunknak.. Ha helyre tudjuk tenni, mit is jelent a pénzügyi és gazdasági válság, miért is érinti az Magyarországot jobban, vagy mit eredményezhet/okozhat egy-egy kormánydöntés nekünk, nyugdíjasoknak, és mit az országnak általában..
Persze a nyugdíjas kort érdemes nem ezzel tölteni, élvezzük az ezzel járó örömöket is.. DE a kettő nem válik el pl nálam egymástól.. mert szeretném tudni, hogy lesz-e még később is nyugdíjam, és ezt a jelenlegi kormány intézkedései hogyan is biztosítják, befolyásolják.. és az ország jövőjével is így vagyok valahogy..
És azt hiszem, hogy ez pl Téged is érdekel.. és mindannyiunkat.. Hadd jelenlenek meg a hírek is.. vitassuk meg, ami érdekel vagy zavar bennünket.. akit meg nem, azt senki nem kényszeríti még csak az elolvasására sem..
Üdvözlettel
Szent-Királyi István

Válasz

Nekem ezek a gondolatok nagyon tetszenek, és mindenben egyetértek vele! Semmilyen lehetőségről nem szabad lemondani! Főleg, ha az ember már megérte a nyugdíjas kort4 Köszönöm, hogy megoszthattam gondolataimat.

Válasz

Kicsit bizonytalanul nézek magam elé, és még mindig azon gondolkodom, hogy kinek-minek-mivel-miért volna jobb, hogyha itt mézes-mázos-kedveskedő-kellemkedő-nyájaskodó, s talán nyálaskodó beírások sorakoznának egymás után?
Milyen példát mutatna? Min és mit javítana? Jobb lenne az emberek közérzete? Olcsóbban kapnád a kiflit, kenyeret, tejet? Tanulna belőle valaki valamit? A következő választáskor esetleg NEM nyalnánk be a mézes madzagot,- bárki húzza el is az orrunk előtt? (mint eddig minden nyálas dumát)? Tudnánk vele esetleg korrigálni, vagy javítani valamit a várható és bekövetkező rosszon? NEM önbecsapás volna? Én már tanultam a saját káromon..
Még alig lettem húsz éves, mikor "léprementem"! Bpest.1964 év vége felé a harmonikám kezdett picinykét fars hangokat kiadni, de még csak a " vájt "fülűek vették észre. Mivel Tabányi Mihály Mesterhez akartam menni továbbtanulni, előtte meg akartam reperáltatni. Volt egy Dr Sipeki nevű segédmunkás a cégnél, aki roppant nyájas, szinte nyálas módon kellemkedett mindenkinek. Azt állította, azért nem ügyvéd, mert "56"-os...Addig -addig hízelgett, meg dumálgatott, hogy neki van jó barátja, hangszerész mester, és őneki gyorsan és prímán megjavítja. Sajnos belementem. Rábíztam. MÉG A MAI NAPIG IS HOZZA VISSZA ! ( Úgy meglépett vele, mint a füst...) Pedig akkoriban egy kisebb falusi ház ára volt egy olyan HOHNER. Sajnos, a mai napig "siratom" azt a hangszert.. Ebből kifolyólag én tartok az ilyen kellemkedő-nyájaskodó emberektől.. (ezzel a történettel SENKIRE sem céloztam, csak elbeszéltem , ami velem megtörtént.)
Természetesen, "akinek nem inge, ne vegye magára", - mert még a végén passzolni fog....

Válasz

Pontosan megértem azt, hogy nem csak negatív híreket akar hallani. Ez az oldal már 90%-ban politika. Szidjuk a kormányt, szidjuk a bankokat, és mindenkit, aki a látóterünkbe kerül.
Én is jobban szeretném, ha nem csak erről szólna ez az oldal. Ha meglátnánk a szépet is az életben. Hogy a gyerekeinknek ne csak gyűlöletet hagyjunk örökül. A mi gyerekeink már nagyok, önállóan tudnak dönteni. Bízzuk rájuk a jövő építését, és akkor adjunk nekik tanácsot, ha kérik.
Az élet rövid sajnos, és azzal nem lesz jobb, ha mindig csak a negatív dolgokra koncentrálunk.

Előzmény

Válasz

Nyolcvan év magasságából írta Malcolm Cowley ,hogy "Legalább annyit elmondhatunk az eljövendő világnak, vagy magunknak, ha más nem figyel oda: ez voltam-vagy nagyobb önbizalommal akár azt is, hogy: ez voltam és vagyok valóban"
Igen sokfélék voltunk fiatalon, aktív életünkben és nagyjából ilyenek leszünk idős korban is. Értékeket hordozunk és adunk át naponta egy folyamatban. Kinek milyen az utipoggyásza. A rendszerváltás óta a nyugdíjas generáció nem találja a helyét elnémultak a hangok, volt kivárás, remény aztán lassan a kispadra kerülés.Utókor is bizonytalansággal küszködik. Az útkeresés ideje azért nehéz mert a szocializmus romjain kell a helyes utat megtalálni. Ehhez politikai kultúrában keveset tudunk átadni. Szétcsúszott közösségek, felértékelődött egyéni érdekek más lehetőségek, korlátok régi ideológiák szemétdombra kerültek úgy egészében pedig sok értéket lehetett volna menteni, de nagyon jó tanulók voltunk már megint a történelemben. Túlteljesítés árát már a fiatalok isszák meg jószerivel ők csinálták. Ebben a helyzetben keresem a saját felelősségünket. Ha a diplomás vagy nem diplomás gyermekünk elveszti a munkáját, bizonytalan lesz a léte akkor segítünk ahogy tudunk. Akár megkockáztatom, hogy tömeges jelenségről van szó a nyugdíjunk egy része a gyermekekhez, unokákhoz vándorol már évek óta.Nem a lázadozás a megoldás.Nem az önmarcangolás. Nem a hibás keresése. A tisztes életut amit felmutathatnak milliók. Csak arra vigyázzunk, hogy az idős korban ne váljunk nevetségessé a generációk előtt. Igen át kell adni a stafétabotot. A minisztériumokban, a honvédségnél, a közigazgatásban, az oktatásban és mindenütt ha elérkezett az idő. Teremteni kell a munkahelyeket úgy is, hogy nem támogatjuk a pozicióhoz ragaszkodókat. Az orvosok jogi pálya is benne kell legyen ebben a világban. Majd így ha munkához jutnak a fiatalok akkor nem lesz egyetemi túlképzés nem lesz tele a sajtó elvtelen írásokkal. igen helyére kell kerüljön a rokkant nyugdíjas is. Sokáig ez így nem tartható. Igen a politikai kultúra nem azt jelenti, hogy össze vissza beszélhet valaki a tv ben. Szerintem jó alapokkal rendelkezik a fiatalság ezen a téren de még lázas állapotok uralkodnak a pártok világában. Le kell nyugodni bizalmat kell sugározni a tömegkommunikációban.

Előzmény

Válasz

Szép dolog volna, ha a nyugdíjas, -pláne, ha Magyar, szépen hátradőlhetne, és "élvezné" az életet, -CSAK ! Lehetősége sincs, pénze se igen, és tartozása az utókor felé meg rengeteg van...
Van ennek a generációnak egy nagy-nagy adóssága! Átadni minden tapasztalatát a következő generációknak. Ezt sajnos, tetszik,- nem tetszik, meg kell tenni.
Saját gyerekeimnek megtanítottam még gyerekkorukban minden "hasznos" ismeretet. Még a kasza kalapálását is... hisz amit tudnak, azt senki sem veheti el tőlük, és sose lehet tudni, hogy melyik gyakorlati ismeretre mikor lesz szükségük.
Egy alapvető dologra azonban úgy tapasztalom nem volt "lehetőség",- alkalom megtanítani az utánunk következő generációt. Ez pedig a politikai - társadalmi "lét",- és TUDAT .
Elég benézni olyan fórumokra, - ahol a sok fiatal esztelenül- szertelenül, féktelenül és modortalanul, a szükséges ismeretek teljes hiányában borzalmas dolgokat írnak le egymásnak-egymásról, nekem, neked,- akárkinek. Úgy, hogy CSAK az indulataik vezérlik őket....Ez nagyon veszélyes dolog..Még az állítólag politikailag művelt,-képzettnek mondott, de kulturálatlan "beírásairól" elhíresült' magas rangú' (sic) emberke is milyen otrombán közelít meg dolgokat. (ami egyébként jellemző egész elvbaráti csoportjára). A mai helyzet egyik meghatározó tényezője a politikai ismeret és kultúra hiánya.
Lehet persze szörnyülködni, meg megbotránkozni(tatni),- de egy dolgot tudomásul kell venni. A fiatalabb generációk vétkeiért az idősebb generáció(k) a felelősek!
A másik pedig az, hoy akár tudomást veszek róla,akár NEM a valóság megmásíthatatlanul jelen van a mindennapi létedben.
Ott az iwiw. Az egyik (meghatározhatatlan) része nem más mint mázas-nyálas, kellemkedő beírások tömkelege. (időnként már undorral olvasom..) Vannak blogok, amiket hangvétel és mondanivaló miatt kulturált ember rögtön otthagy... Van egy kis rész, ami csak a játékokban teljesedik ki.
Amennyiben nem teszünk semmit, nem mutatunk példát, és utat, akkor egy alapvető kötelességünknek nem teszünk eleget.
Építettem házat, nem egyet, neveltem gyereket, kettőt, és most hét unokát. Ültettem rengeteg fát is. Erre mondják, hogy "teljes életet élt" ? Viszont sosem viselkedtem mázas-nyálas kellemkedő módon. Korrekt, konkrét és határozott módon viszonyultam mindig, mindenhez-mindenkihez. Mindaddig, amíg ez kölcsönös..
Egyébként a Frankos cikket véletlenül pontosan kérésre tettem fel...olyan nyuggerek kérték az információt, akiknek gyerekeik, sőt ők maguk is nyakig ülnek a slamasztikában... És ha szükséges, tudok ide betenni a levélfiókomba küldött elismerő írásokból, amit szintén nyugdíjasok írtak..., és HELYESLIK amit teszek...Azért, mert valaki betöltött egy kort, és esetleg sok tapasztalatra tett szert, még nem kell "takarékra" állítani! Még akkor sem, ha én más véleményen vagyok esetleg. NEM én tettem a politikát a mindennapi élet kellékévé. És aki lemarad,- az kimarad....

Válasz