2011. június 08., szerda, 08:30 • Utolsó frissítés: 22 órája
Szerző: Fürjes Judit

Címkék: Magyar Bálint; Matolcsy György; felnőttképzés; Fürjes Judit; digitális írástudás;

A digitális írástudás minimumának elsajátítása alanyi jogon járna minden rászorulónak, mert enélkül senki sem juthat megfelelő információkhoz, kiszorul az életet egyre inkább szervező közösségi és hivatalos színterekről. Így reagált a Magyar Bálint volt kulturális és oktatási miniszter Matolcsy György törvénymódosító javaslatcsomagjára, amely eltörölné a kötelező informatikaoktatást a felnőttképzésben.

hvg.hu: Önnek három évébe telt, hogy a szocialistákat meggyőzze arról, hogy a felnőttképzésben kötelező legyen az informatikaoktatás, így 2010 óta minden államilag támogatott, legalább 240 órás képzésen kötelező tananyag a digitális írástudás. Miért tartotta ezt fontosnak?

Magyar Bálint: Valóban nehezen ment meggyőzni a szocialistákat, pedig már ez is egy kompromisszumos javaslat volt.

Magyar Bálint Fotó: Hernádi Levente

A kérdésnek van egy „emberi jogi” és egy „szakmai” oldala. Aki analfabéta, az korlátozott a legalapvetőbb jogainak a gyakorlásában. Ma pedig a „literacy”, azaz írástudás magától értetődően „digital literacy”, azaz digitális írástudás. Enélkül senki sem juthat megfelelő információkhoz, kiszorul az életet egyre inkább szervező közösségi és hivatalos színterekről. Ezért az eredeti javaslatom – melyet a szocialisták a Fidesszel együttműködve akadályoztak meg az elmúlt ciklus vége felé – az volt, hogy a digitális írástudás minimumának elsajátítása alanyi jogon járjon a rászorulóknak. Ennek a költsége – a becslések szerint – maximum 2 milliárd forinttal terhelte volna meg a munkaerő-piaci alapot. Ezt követően annyit sikerült elérnem, hogy legalább akik államilag támogatott képzésben vesznek részt, és nem rendelkeznek ezekkel az ismeretekkel, azoknak a felnőttképzésébe beépítsék a digitális írástudás alapjait.

hvg.hu: Valóban, miért van szükség a digitális írástudásra például a kosárfonó vagy a virágkötő szakmához, ahogy a Magyar Nemzet írja, hiszen kétségtelen, hogy akik felnőtt fejjel az első szakma megszerzésére törekednek, amúgy is sokszor tanulási nehézségekkel küzdenek?

M.B.: Én inkább azt tartom, hogy miért ezek a szakmák jutnak a Magyar Nemzet eszébe, ha szegény, alacsony iskolázottságú munkanélküliekre gondol. Az ilyen típusú munkát végzőkből nincs hiány a munkaerőpiacon. 2007-ben végeztettem felmérést arról, hogy miként is működött a felnőttképző-piac ilyen szegmense, mikor egy kis szabolcsi faluban fél év alatt 21 virágkötőt képeztek ki átlagosan több százezer forint ráfordítással, mert a képzőnek ez így volt gazdaságos. Persze senki nem kapott állást közülük, napi járóföldre sem volt egyetlen virágbolt sem. De a kérdés érdeméhez az tartozik, hogy ma már nem lehet senki sem megfelelő kőműves, szobafestő, villanyszerelő stb., ha nem képes a megrendelőivel kapcsolatot tartani, a beszerzési piacon tájékozódni, elszámolásokat – ha kell – elektronikusan vezetni. Ha nem örökké gyámság alatt tartott munkaerőt akarunk képezni, hanem a munkaerőpiacon önállóan is boldoguló polgárokat, akkor a képzésnek ez a része is elengedhetetlen. Matolcsy érvelése a XXI. században egy avítt, kasztosodott társadalom képét vizionálja. Persze összecseng a tankötelezettség leszállításának a programjával.

hvg.hu: A Magyar Nemzet napilap szerint a kötelező informatikaoktatás bevezetése miatt is drágultak a tanfolyamok, s ez negatívan hatott a felnőttképzésre, melyben így is csak a lakosság 3,1 százaléka vesz részt, szemben az uniós átlag 9,6 százalékkal. Miként vélekedik erről?

M. B.: Ebből is látszik a teljes tájékozatlanságuk. Nyugat-Európában ma már négyszer-hatszor váltanak szakmát – hangsúlyozom, hogy nem munkahelyet, hanem szakmát - egy élet során az emberek a munkaerőpiac egyre gyorsuló változásai nyomán. Nálunk is már több mint kétszer, s ebből látható a fejlődés iránya. Tehát a felnőttkori tanulás nem azért szükséges, hogy korrigáljuk a fiatalkori rossz pályaválasztást, hanem az élet természetes velejárójává válik. A nyugat-európai felnőttképzés mértéke nemcsak kulturális tényezők miatt sokszorosa a magyarnak, hanem amiatt is, hogy ott a felnőttképzés kétharmada-háromnegyede már online (vagy legalábbis vegyes) formában zajlik. S egyre nagyobb benne az alapkompetenciák – írásbeliség, szociális, kooperatív, vállalkozói és egyéb készségek - fejlesztésének az aránya. Arról nem is beszélve, hogy ezzel összhangban nagyrészt a benne résztvevők választásán alapul. Nálunk az elmúlt évtizedben az önkéntes választással szemben túlnyomóvá vált a képzendők hatósági-szakmai irányítása a továbbképzési területekre, ami – a felmérések szerint – paradox módon csökkentette az elhelyezkedési esélyeiket. Az online technikák alkalmazásának hiányában nem lehet rentábilisan tömegessé tenni a felnőtt- és továbbképzést. Egyébként a digitális írástudás modul költsége a 240 órát meghaladó képzések költségeinek kevesebb mint a tizedét teszi ki, miközben a jövőbeni képzéseknél lehetővé tenné olcsóbb továbbképzési formák választását. Miközben jelenleg a hazai felnőttképzés az egyik legkevésbé hatékony és pazarló rendszer.

hvg.hu: Ennek ellenére ma Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a parlament elé terjesztette azt a törvénymódosító javaslatcsomagot, amely eltörölné a kötelező informatikaoktatást a felnőttképzésben. Milyen következménye lesz ennek, ha az országgyűlés megszavazza Matolcsy beadványát?

M. B.: Ha legalább a saját blöffjüket az egymillió új munkahelyről komolyan vennék, akkor megérthetnék, hogy minden előrelépésnek e területen egyik előfeltétele a dig