KinyomtatomElküldöm

A jelenlegi állami nyugdíjrendszer fenntarthatatlan. Egy dolog ezt beismerni, és egy másik dolog meghozni a szükséges, ámde népszerűtlen intézkedéseket. Érdekes lesz, hogy a politikusok hogyan viszonyulnak a kérdéshez hosszú távon – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Az állami nyugdíj, és annak hosszú távú fenntarthatósága nem több, mint egyszerű matek. Abból, hogy mennyien születnek, mennyien dolgoznak, és mennyien fognak nyugdíjba vonulni az elkövetkező években, évtizedekben, hozzászámolva, hogy mekkora nyugdíjat ígér az állam, és mekkora járulékbevételre számíthat, tisztán látszik, hogy minden egyéb tényezőt változatlannak feltételezve a jelenlegi nyugdíjak fenntarthatók-e. Dughatjuk a fejünket a homokba, reménykedhetünk, mondhatjuk, hogy a nyugdíj egy hosszú távú probléma, de a tény attól még tény marad: az állami nyugdíjak egy sor európai országban a jelenlegi feltételek mellett fenntarthatatlanok – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

Ezt természetesen nem kellemes feladat beismerni, az igazsággal azonban jobb előbb szembenézi, mint utóbb. A spanyolok ezt most megtették. Egy szakértőkből álló közgazdászcsoport arra a kérdésre kereste a választ, és dolgozott ki egy reformjavaslatot – amit be is vezetnek a tervek szerint –, hogy miként lehetne hosszú távon fenntartható pályára terelni a most nyilvánvalóan fenntarthatatlan spanyol állami – tehát nem magán- vagy önkéntes megtakarításon alapuló – nyugdíjrendszert.

Az alkalmazott képlet egy sor tényezőt figyelembe vesz, a lényeg azonban az, hogy ahhoz, hogy fenntartható legyen a rendszer, a nyugdíjak bérekhez mért arányának csökkennie kell. Hogy mennyivel, az a bonyolult képletek alapján jön ki, a csökkenés ugyanakkor szinte biztosan nem kerülhető el (két közgazdász, Rafael Doménech és Víctor Pérez-Díaz tanulmányukban leveztették a képlet működését).

Fontos kitétel, hogy ez a megállapítás – vagyis a nyugdíjak bérekhez viszonyított csökkenése – csakis abban az esetben igaz, ha minden egyéb tényezőt változatlannak veszünk. Fenntartható ugyanis a gáláns nyugdíj abban az esetben, ha 1) az emberek később vonulnak nyugdíjba, gyorsul a gazdasági növekedés és csökken a munkanélküliség; 2) növelik a nyugdíjbevételt, vagy más adókat csatornáznak át a nyugdíjkasszába; 3) támogatják és bővítik az állami nyugdíjat kiegészítő magán-megtakarításokat. Érdekes lesz, hogy a politikusok hogyan viszonyulnak a kérdéshez hosszú távon. Teljesen megjósolhatatlan ugyanis, hogy miként cselekednek majd, ha túl népszerűtlen lesz a nyugdíjak csökkentése.