Irodámban megjelent egy cigány. Fordítást kért. Ez egy szerzödés volt, mert Ausztriában gyüjtöget az arra "rászorulók" számára, amit ingyen Magyaroszágon kioszt. Kifizette a fordítást. Aztán kiderült, hogy az árut nem osztogatja el, hanem a piacon árul, azaz lomizik. Ezt senki nem ellenörzi le.
Aztán megint kellett neki egy fordítás, engedélyt kellett kérni Ausztriában, azért, hogy gyüjthessen a "szegények" számára. Nem tudta kinek kell irni. Egy hétig tudakolóztunk az interneten, meg telefonon is Ausztriában, mire végre meglett az illetékes. Elkészült a fordítás.
Mondom neki ha én felszámolom most a ráfordított idöt, meg még a telefont is, akkor maga szegény ember lesz. Csak a fordításért kértem a járandóságom. Közölte, hogy most nincs pénze, nem tudja kifizetni, mert most nem volt árulni a piacon, ugyanis hazajött a két fia. Mondta ezt akkor, amikor már átadtam az anyagot. Honnan jöttek haza- kérdeztem, a börtönböl- jött a válasz. Majd vasárnap, ha lomizásból jövök megfizetem az adósságom. Azóta eltelt 8 vasárnap.
Más: Jött egy aránylag már kikupálódott roma leányzó. Egy juttatást kellett megigényelni, ami több oldalas nyomtatvány kitöltésével járt.
Miután az osztrák hatóságok 3 hét alatt nem válaszoltak, engem tett érte felelössé, mert biztos, hogy valamit nem írtam be rendesen. Erre írtam ingyen egy érdeklödö levelet a hölgy számára, amit meg sem köszönt persze.. Azóta nincs köszönö viszonyban velem.
Szóval a két történet alapján le lehet vonni a konzekvenciát.
Utolsó hozzászólás